Fél éves lettem

Tegnap fél éves lettem. Olyan gyorsan történt mindez. De ez nem csoda, hiszen jó társaságban csakúgy repül az idő. A héten védőnéninél és doktor néninél is voltunk, mert ez egy olyan kor, amikor mindenki kíváncsi arra, hogy mekkora vagyok, mit eszek, mit tudok, vannak-e már fogaim, stb...és már megint kaptam egy szurit! Azért ezt már egy kicsit unom!

 Ami a többi paraméteremet illeti: 68 cm és 6400 gr vagyok, már magabiztosan forgok jobbra-balra, kevésbé magabiztosan állok négykézláb, miközben nagyon édesen ringatom a fenekemet. Minden héten járok úszni, ezt azért is szeretem, mert apa mindig, anya pedig majdnem mindig elkísér, és nagyon helyes srácok is vannak a csoportomban. Mindent a számba veszek, amit a kezembe adnak, és még mindig nincs egy darab fogam sem, de már nagyon gyötörnek. Már nemcsak szopizok, hanem eszek is ezt-azt. Szeretem az almát, barackot, banánt, répát, krumplit, gesztenyét, de nem túlzottan csípem a cukkinit, bár anyukám kedvéért abból is legyűrök néhány falatot. A késő délutáni vaníliás tejpépet viszont nagyon szeretem, azért hajlandó vagyok akár a székből is kiugrani!

Az éjszakát még nem alszom át, kelek egyszer négy és hat között, de anyukám nem bánja. Állítólag. Különben én is úgy látom, hogy nem olyan lestrapált, mint általában szoktak lenni az anyukák egy fél éves baba mellett. Ebből arra következtetek, hogy jó gyerek vagyok.És elégedett is vagyok mindazzal, ami eddig velem történt. Ezért is igyekszem mindig mindenkire mosolyogni...

Babaúszás

Már Lucánál is felmerült az ötlet, hogy járjunk babúszásra, de akkor sajnos Pesten ez megoldhatatlannak tűnt. Olyan távolságra kellett volna vinni, ahová csak tömegközlekedéssel lehetett eljutni, és ezt babakocsival aluljárókon, keresztül nem merten bevállalni egyedül.

Most más a helyzet. Szerencsére. Csendes kis városkában lakunk, nincsenek bevehetetlen aluljárók, villamosok, tömeg, stb...Így Sárikának már van lehetősége babaúszásra. Apa is jár velünk, sőt ha valakinek, akkor neki igazán szívügye ez a projekt. 

Különben mindhárman nagyon élvezzük. Egy hónapja járunk, és múlt hét óta már víz alá is merítettük Sárikát. Csak pislogott meglepődve a nagy kék szemeivel, amikor feljött a víz alól. Nagyon ügyes, és láthatóan nagyon élvezi a dolgot. Csak egyszer fakadt sírva, az első alkalom végén, de akkor is inkább azért, mert már éhes volt. Azóta minden alkalomra úgy visszük, hogy előtte szopizunk egy nagyot.

Ezek a képek az első "órán" készültek. Itt én még csak operatőrködtem. Azóta én is minden alkalommal bemegyek velük a vízbe.

Egy éve...

"Egykor  régen nyári réten

 megsejtettem valamit.

úgy éreztem szívem alatt

 hordozgatok valakit"

(Bartos Erika)

A héten volt egy éve, hogy megtudtuk, kisbabánk lesz. Akkor még nem tudtuk, hogy Samu vagy Sára (sőt akkor még a nevek sem voltak meg), de az öröm kimondhatatlanul nagy volt. 

Azt nem mondom, hogy a várandósság 9 hónapja elrepült egy pillanat alatt, mert egy kicsit többet szorongtam, mint amennyi feltétlenül indokolt lett volna, köszönhető ez nem kis részben a nem túl fényes AFP  eredményemnek, a magas vérnyomásomnak, a folyamatos megbetegedéseknek. 

Hála Istennek a sok terhesség alatti izgalom feleslegesnek bizonyult, mert február 10-én  makk egészségesen kezembe vehettem végre Sárikát.

Amióta megszületett sokkal jobban érzem az idő múlását. Nem rég született, és már négy hónapos, szépen emeli hason a fejét, átfordul hasáról a hátára, és a legkisebb szóért, mosolyért, figyelemért is hálás. Boldog, mosolygós nyugodt kisbaba. Ettől persze nekem is sokkal könnyebb minden. Érzem,hogy Vele lett teljes az életem/életünk, és ha tehetném most megállítanám az időt, mert mostanság minden olyan kerek és jó.