2009. május 30., szombat

Amikor én még kislány voltam

Készítettem néhány fényképet a saját régi képeimről azzal a céllal, hogy majd szépen "összevagdosom" őket néhány Luca-fotóval. Addig is úgy gondoltam közkinccsé teszem őket:

Pár hetesen még ilyen viccesen néztem az engem fényképezőket :-))

Apu kezében, hanyagul a vállára támaszkodva nézek teljesen más felé.

Éppen készülök kirámolni a szekrényt.

Az első karácsonyom.

Kisfiúsan.

2009. május 29., péntek

Angolspárga

Azt mondják, hogy a kisbabák nagyon hajlékonyak és lazák. Nem tudom, hogy így van-e, de hogy Lucára mindkettő igaz, az biztos.

Néha annyira kitekeredik a lába, hogy inkább megigazítom neki, mert már nekem fáj :-)).

2009. május 27., szerda

Csak csajok

Tegnap megint tartottunk egy baba-mama találkozót Ágival, Danával és a nagy pocakos Andival. Mivel nagy valószínűséggel Andinak is kislánya lesz, ezért tényleg egy igazi "csaj buli" volt, már amennyire két nulla évessel lehet bulizni :-)). Az volt a terv, hogy megnézzük az Andiék esküvőjén készült felvételeket, de természetesen azok otthon maradtak ( az a fránya kismama alcheimer... :-))).


A lányok továbbra is tündériek. Persze Luca most is kivert két akkora hisztit, hogy biztosan még két emelettel lejjebb is lehetett hallani, ezzel együtt egészen tűrhető volt ahhoz képest, hogy milyen meleg volt, mennyire keveset aludt délután és hogy idegen helyen voltunk.
Érdekes látni már most, hogy mennyire más a két gyerek habitusa. Dana nyugodt, szemlélődő, türelmes (ahogy én látom), Luca ezzel szemben kb. fél percig képes egy dologra figyelni és elég hektikus a viselkedése.


Egy ideig el voltak a földön, persze mindkettőjüknek ugyanaz a játék kellett. Sajnos be kell látnom, hogy Luca sokkal erőszakosabb volt, nem nagyon hagyta Danát, ha neki is kellett egy játék. Közben oda kellet arra is figyelnünk, nehogy belekapjanak egymás szemébe. Még egyáltalán nem érzik, hogy ezzel fájdalmat okoznak.


Elnézve ezeket a képeket, én már egyáltalán nem látom a lányok között lévő 7 hét korkülönbséget (Lucc idősebb).

2009. május 25., hétfő

Kánikula

Kezdi kimutatani a nyár a foga fehérjét, amit egy panel lakásban különösen nehéz elviselni 3-4 nap tartós meleg után.


Déltől este 6-ig 7-ig süti a nap a szobánkat, minek következtében egy idő után szinte elviselhetetlen lesz a hőség. Szörnyű!!! Már lassan nem tudok mit levenni szegeny Luccról...


Tavaly voltak olyan hetek, amikor éjszaka is csak 28 fokra hűlt le a lakás és már délelőtt 30 fokos volt. Azt hogy fogjuk kibírni, amikor már ettől is szenvedünk (főleg én :-))).

2009. május 23., szombat

Apával

Sajnos a fényképezőgépemmel nem lehet hangot felvenni csak képet, de még így is érdemes Lucus néhány kedves dolgát megörökíteni. Ilyen például az, amikor örül az apukájának, örömében lök magán egyet miközben nagyokat visít (ez az, amit nem örökít meg a gép).

video

2009. május 22., péntek

Szerenád

Tegnap egy számomra nagyon kedves osztály egy (kis) része jött el hozzánk szerenádozni. 12 éves korukban kezdem őket tanítani és öt éven keresztül voltam az osztály egyik felének a matek tanára (ahhoz képest elég jól néznek ki :-)). Úgy beszéltük meg, hogy nem jönnek fel, de mivel nem voltak olyan nagyon sokan végül felhívtam őket.



Luca jól vette az akadályt, pedig egyszerre ennyi idegen arcot nem látott még. Kétszer-háromszor egy kisebb műhisztivel bepróbálkozott, de amikor megkapta a gyerekektől a neki hozott kisvakondos könyvet teljesen átadta magát az olvasás örömének :-)))



Azért az nagyon-nagyon jó érzés, hogy nem feledkeztek el rólam, és fontosnak érezték, hogy eljöjjenek hozzánk. Ilyenkor úgy érzem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes tanítani!

2009. május 21., csütörtök

Erkély

Már legalább másfél hónapja készültem arra, hogy az erkélyen lévő három virágosládámat rendbe rakom, mert meglehetősen sajátságos és lehangoló látványt nyújtottak a tavalyi száraz virágok (mert persze azokat még nem sikerült kidobni).
Hétvégén itt volt anyukám és a kezébe vette az irányítást, aminek köszönhetően vasárnap óta egészen más érzés kilépni az erkélyre.


Luca (meg kicsit a magam) kedvéért vettem egy kis színes forgót is, ami tényleg nagyon tetszik neki. Sikerült is a vad forgatás közben az egyik lapátkát kiszednie a helyéről.


2009. május 19., kedd

Ébredés

Amikor Luca délelőtti alvásából felébred, akkor először ezt lehet látni:




Ha kipihenten ébred, akkor általában örömmel nyugtázza, hogy ott vagyok...



...és elkezd Marcsi babával játszani :-)



2009. május 14., csütörtök

Időbeosztás

Az első és az egyik legnehezebb, amit egy kismamának (szerintem) meg kell tanulnia a gyermeke mellett az, hogy ossza be okosan az idejét. Ezt részben nálam Luca ritmusa alakította, részben ellestem barátnőimtől már jól bevált dolgokat, egy-két dolog pedig automatikusan adta magát.
Az első két-három hónapban semmi másról nem szólt az életünk csak szopiról, büfiről, pelenkázásról, fürdetésről és jobb esetben egy kis alvásról. Úgy éreztem meghalni sem lenne időm, és ha ez mindig így lesz, akkor ebbe előbb-utóbb bele fogok őrülni. Majdnem röhögőgörcsöt kaptam, amikor egy barátnőm megkérdezte, hogy mivel telnek a napjaim és mit csinálok a holtidőkben. Örültem, ha el tudtam menni fürödni anélkül, hogy Lucc felébredjen és sírni kezdjen. Nyilván ezeket az ember az elején egy kicsit túl is aggódja, de az biztos, hogy azért ez egy kemény időszak.
Most már (lassan egy hónapja) Luca szerencsére átalussza a legtöbb éjszakát, és csak az tudja , hogy micsoda hihetetlenül jó érzés ez, aki volt már olyan helyzetben, hogy több, mit fél évig nem aludt csak mondjuk 2x3 órát éjszakánként. Vagy még annyit sem.
Mostanában reggel 6 és f7 között kelünk, és így megmarad az egész délelőtt, ami alatt Luca általában alszik 1-1,5 órát. Ez alatt szoktam megcsinálni neki a kajáját (két napra), rendbeszedem a fürdőt, konyhát, magamat, és ha marad egy kis időm olvasok. Egyébként néha magam is meglepődöm, hogy mennyi mindent el tudok végezni akár csak egy óra alatt is. Mivel mostanában (szabad) időből van a legkevesebb, ezért amikor éppen van belőle, akkor muszáj végiggondolni, hogy osszam be, és ez hatékonnyá tesz :-)) Magunknak egyébként rendelem az ebédet. Ha valamit intézni kell a városban, akkor azt általában délelőtt szoktam, mert akkor még nincsenek annyian a különböző járműveken. Magamra kötözöm Lucust és így közlekedünk. Kora délután 2 óra séta, aztán játék és kb. f7 körül fürdetem. Este vacsi, és legkésőbb 9-kor alvás. Ahhoz, hogy bírjam napközben alvás nélkül, én is korán el szoktam aludni, úgyhogy nem sokkal utána én is lefekszem, és ha nem vagyok még olyan álmos olvasok egy kicsit, de általában pár oldal után már alig bírom nyitva tartani a szemem. (így sokszor hetekig olvasok egy könyvet :-))

Néha el sem hiszem...


...hogy ilyen gyönyörű gyerekem van :-))

2009. május 13., szerda

Az első anyáknapja

Amikor múlt vasárnap körbetelefonáltam anyukámat és a nagymamáimat, jó érzéssel gondoltam arra, hogy jövőre már engem is köszönteni fog Luca. Nem kellett addig várni...
Amikor Andris vasárnap hazaért kivette Lucát a kezemből és szó nélkül kivitte. Nem értettem mi folyik itt, aztán amikor visszajöttek minden világos lett. Andris kezében Luca, Luca kezében virág és megköszöntöttek. Még a könnyeim is eleredtek annyira meghatódtam.

Aztán Luca könnyei is eleredtek, amikor kivettem a kezéből a jó játéknak tűnő, zörgő celofánba csomagolt rózsát :-)) .

A képet anyukám csinálta. Bele van őrülve a képszerkesztésbe :-))

2009. május 11., hétfő

Piknik

Már egy ideje terveztük Ági barátnőmmel, hogy ha jó idő lesz, mindenképpen csinálunk valamilyen szabadtéri programot a babákkal. Ági kislánya, Dana, 7 héttel fiatalabb Lucánál. Mivel az elmúlt pár napban gyakorlatilag kitört a nyár, ezért úgy döntöttünk,hogy ma kipróbáljuk, mit szólnak ötletünkhöz a gerkőcök. Délelőtt 10-kor találkoztunk a Margitszigeten és nemsokkal 3 előtt indultunk haza.
Megérkezéskor és induláskor úgy néztünk ki, mint két málhás ló. Elöl a gyerekek ránkkötözve, hátunkon/vállunkon táska, kezünkben szatyor. Hiába, ha az ember kisbabával tervez napi programot, mindennel számolnia kell (és még így sem volt nálunk minden, ami kellett volna, lsd. később).

Pokrócainkat egy árnyékos helyen terítettük le, ahonnét aztán az árnyék arrébb haladtával 20 percenként húzgáltuk arrébb a babatanyát, míg végül úgy kb. dél körül egészen közel húzódva a fákhoz bokrokhoz már nem kellett többet költöznünk. A délelőtt alvás nélkül telt, bár én nagyon szerettem volna, ha Lucc alszik egy keveset, mert itthon legalább egy órát szokott szundítani délelőttönként, és ha ez kimarad, akkor lényegesen nehezebb vele. Amikor beletörődtem abba, hogy itt már nem lesz alvás, akkor egy kicsit mindketten megnyugodtunk és ebédig viszonylag nagyobb hiszti nélkül kihúztuk. Ebéd után mindkét gyerek aludt egyet (szerencsére 45 percen keresztül szinkronban), aztán nem sokkal az után, hogy Danus felébredt összeszedelőzködtünk, mert a 4 órás etetéseket már mindketten otthon akartuk intézni.
Összességében jól sikerült ez az első próbálkozás, persze Lucuska a napi hisztijét a világért sem hagyta volna ki. Mindenesetre már meg is beszéltük, hogy ahogy jön egy újabb meleghullám, megismételjük a mai pikniket.

A mai nap fontos tapasztalatai:

  • Az, hogy az utóbbi időben (hetek óta) nem kellett egyszer sem átöltöztetni Lucát napközben (nem pisilte/kakilta össze magát), nem jelenti azt, hogy ezután sem fogja. Sőt!! Biztos, hogy akkor teszi mindezt, amikor nincs nálam váltóruha. Hát ma nem volt...
  • Ha csak 1dl tea van nálam, ami egyébként 2 nap alatt sem igen szokott elfogyni, akkor tutira legalább 2 dl-re lenne szükség.
  • A másik játéka mindig érdekesebb!

2009. május 10., vasárnap

Itt tartunk most...

Luca ma 7 hónapos és 5 napos. Kettős érzés kavarog bennem az idő múlásának gyorsaságával kapcsolatban. Egyfelől, ha arra gondolok, hogy Lucc kb. 10 napja alussza át az éjszakát akkor nagyon hosszúnak tűnik ez a hét hónap. Másfelől, ha ránézek és látom, hogy már mennyi mindent tud, és milyen gyorsan nő, akkor szinte hihetetlennek érzem, hogy mindez rövidke hét hónap eredménye.
Kedden voltunk orvosnál, ahol megmérték a súlyát: 7400 gr. A hosszát most nem mérték, de egy hónappal ezelőtt 66 cm volt.
Van már alul két félig kinőtt fogacskája, felül pedig egy jó duzzadt ínye. Állandóan rágja a kis öklét, néha evés közben egészen váratlanul felsír, úgyhogy gondolom hamarosan újabb két foggal leszünk gazdagabbak. Kismama ismerőseim (és a doktornéni is) Ajánlották fogzás idejére a Dentinox nevű fogzáskönnyítő gélt, ami nekünk nagyon bevált.
Ahogy olvasgatom a szakirodalmat a mozgásfejlődésben ott tart Luca, ahol egy ennyi idős babának körülbelül tartania kell. Magabiztosan és pontosan nyúl a dolgok után, fordul a hátáról a hasára és vissza. Ha kinéz magának egy játékot vagy tárgyat, akkor "elforog" érte. Különösen igaz ez a telefonokra és távirányítókra. Ülni még nem tud, de ha az ölünkbe vesszük, akkor ülőhelyzetbe löki magát, és látszik rajta, hogy ezt nagyon szereti. Még nem kezdett el kúszni és mászni, de mostanában ha leteszem a játszószőnyegére inkább hason szeret lenni, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző, amiből én arra következtetek, hogy talán nemsokára elindul.
Ha jó kedve van (kialudta magát és tele a poci) megállás nélkül "beszél" és sikít. Nagyon szereti a mondókákat és az énekeket. Irtó édes ahogy velem énekel, és látszik rajta, hogy teljesen biztos abban, hogy ugyanazt énekli, amit én.

2009. május 8., péntek

Luca

2008 október 5-én kislányunk született. Azt hiszem az apukája nevében is bátran mondhatom, hogy életünk legboldogabb napja volt.
Luca 3440 gr-mal és 54 cm-rel jött világra az István kórházban, Boiskó Klára doktornő segítségével. A szülés apás szülés volt, s bár a kórház szabályzata elvileg egy hozzátartozó bent létét engedélyezi, a doktornő mégis megengedte, hogy édesanyám is velünk maradjon. Vagy legalábbis nem kellett kimennie,mert azt hiszem, hogy kérni nem kértük, hogy így legyen, csak aztán valahogy így alakult, ami nekem nagyon-nagyon jó érzés volt.


Luca most már több, mint 7 hónapos. Egyre könnyebb vele az élet, ez az egyik oka annak, hogy elkezdtem a blog vezetését (a másik, hogy legyőztem a lustaságom :-) ). Ez a napló elsősorban róla és neki fog szólni, és bár hagyományos (nem elektronikus) módon is vezetek neki egy naplót, azért igyekszem majd egyiket sem elhanyagolni a másik kárára, mert mindkettőnek meg van a maga előnye és szépsége.

Minden kezdet nehéz

Barátnőm évek óta vezeti saját bloggját, amelynek lelkes olvasója vagyok, és amelynek hatására már egy (jó) ideje kacérkodom a gondolattal, hogy elkezdem a saját internetes naplómat. Ma végre rászántam magam, és csak remélni tudom, hogy lesz elég időm és kitartásom a folyamatos frissítéshez, mert már most látom, hogy fantasztikus lehetőségek tárháza ez a naplózás!