2009. november 17., kedd

Cumikirálynő


Indulásra készen  :-D
(Cumi nélkül egyébként sehová nem indulunk el, és itthon is rögtön megtalálja, akárhová teszem)

2009. november 14., szombat

Jár a baba jár...


No azért még nem önállóan, de elindult a Mazsi. Pár napja, amikor megfogtam a két kezét elkezdett lépkedni. Eddig ezt egyáltalán nem hagyta; ha megfogtam a kezecskéit szépen leült. Őszintén szólva nem bánom, hogy nem kapkodta el Luca az első lépéseket, mert most már elég magas ahhoz, hogy ne kelljen hétrét görnyedve vezetni. Így sokkal kényelmesebb és derékkímélőbb a séta :-))









Nagyon szeret jönni-menni, és irtó büszke magára, hogy már ilyet is tud :-))





Útra kelünk...





Séta anyával.





Egy ilyen ügyes kislánynak sok-sok puszi jár!!!

2009. november 12., csütörtök

Én Lucám, Te Lucád

Nem sokkal Szombathelyre költözésünk után a játszótéren megismerkedtünk egy kismamával, Ettivel, és a kislányával, akit szintén Lucának hívnak. Aztán amíg jó idő volt és ők is, mi is jöttünk mentünk a városban nem találkoztunk pár hétig.
Az elmúlt hetekben viszont annyira szutyok idő volt, hogy sétálni is alig lehetett kimenni. Bár én a Lucus születése óta egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor volt olyan nap, hogy ne mentünk volna levegőre. Még a legnagyobb hófúvásban is kimentünk legalább egy órára. De akkor még csecsemő volt, most meg már kisgyerek, akinek egyre nagyobb a mozgás és társaság igénye, és hiába akarok vele több órát levegőzni, nehézkes a dolog, mert menni még nem tud, így kivenni nem lehet a babakocsiból, a kocsiban viszont csak rövid ideig marad nyugton.
Így aztán, hogy mégse legyünk állandóan kettesben a négy fal között, programokat kell szervezni. Járunk Ringatóra, ahol pár kismama ismerőssel elkezdtünk körforgásban egymáshoz járni hetente egyszer, és Ettiékkel is felvettük a kapcsolatot és összeeresztettük Lucáinkat :-)).


Nálunk...



Közös uzsonna.


 

Én Lucám tolja a Te Lucád :-))
(Beszélgetés közben egyébként tényleg sokszor elhangzik, hogy "én Lucám, te Lucád" )



 



 

Öröm egy ilyen pedáns vendég a háznál, aki mielőtt hazamegy még ki is takarít :-))



Vendégségben...



Lucák




 Bababarát asztal. Könnyű felmászni rá.



 

 Keksz nélkül nem élet az élet :-)




 



 

 Mennyi mennyi játék!!



 

Apja lánya :-)



 

Csiribí, csiribá...
Éppen nyugodttá varázsolom a Mazsit a hintaszékben.

2009. november 4., szerda

Gusztusos baba

Van egy nagyon kedves szomszédunk, aki akárhányszor találkozunk nem győzi dicsérgetni Lucust, hogy milyen szép és gyönyörű és formás. A múltkor azt találta mondani, amikor már nem tudta tovább fokozni a dicsérő szavakat, hogy igazi "gusztusos baba" a Mazsi.





 

 Azóta sokszor eltűnődöm azon, hogy vajon milyen is egy gusztustalan baba?!
:-))

2009. november 3., kedd

Parasztkantáta

Nem szeretem, ha egy ennyire kicsi gyereknél valami miatt kijelentik a szülők, hogy ez a gyerek nagyon tehetséges zenész lesz például vagy nagyon jó logikai érzéke lesz, mert mi van ha nem? És egyébként is, honnan lehet ezt ilyenkor tudni, lehet-e egyáltalán ezt ennyi idős korban már tudni?! Ezért aztán nem is szeretnék messzemenő következtetéseket levonni abból az aprócska tényből, hogy ha Lucus zenét vagy mondókát hall azonnal elkezd mozogni és a kis ujjaival meg csettinget is hozzá (persze hang nélkül). A környezetemben szinte minden kisgyerek valamilyen módon reagál a zenére, úgyhogy nem hiszem, hogy Lucusnál ezek a reakciók valamilyen különös zenei tehetségre utalnának. Persze egyáltalán nem bánnám, ha így lenne, de ez majd idővel kiderül.
A sok-sok dal és mondóka közül Luca érzékelhetően a Parasztkantátát szereti a legjobban. Szoktam neki énekelni egyedül, de anyuval kétszólamban is. Ahogy meghallja az első pár hangot, már felragyog a szeme és énekli is velünk. Valami hihetetlenül aranyos, ahogy a Mazsola beénekli a harmadik szólamot teljesen átszellemült pofival, és látszik rajta, hogy elégedett a végeredménnyel :-))





 


 

 Egy-két hete meg tudja fújni a furulyát. Rém büszke magára ilyenkor...