2012. december 15., szombat

Ősz

És akkor jöjjön pár kép az elmúlt három hónapból, csak mert kedvesek a szívemnek...
























2012. december 11., kedd

Az első hó

Csípős hideggel és szép hóeséssel érkezett a tél hozzánk szombaton. Szegény Gábor, nem elég, hogy   ment Nagykanizsára vizsgázni, reggel még havat is kellett lapátolnia, és cudar viszonyok között kellett vezetnie. Mi lányok viszont itthon maradtunk a jó meleg házikóban, és bentről gyönyörködtünk a kifehéredett tájban. Még egy olyan nagy városban, mint Budapest is lelassul és elcsendesedik ilyenkor az élet, hát még Szentgotthárdon... Előkerülnek a hólapátok, overallok, hótaposók, szánkók. Nagyon szeretem, amikor a tél ezt az arcát mutatja.

A farm, ahol élünk.


 Szeretem a decembert. Nemcsak az ünnepek miatt, hanem az őket megelőző szertartások és a várakozás miatt is. Sőt! Főként ezekért. 
Amikor Lucával 5-én esete kitisztítottuk a csizmácskáit, és kitettük az ablakba, szép emlékek, érzések idéződtek fel bennem a saját gyerekkoromból. Amikor pedig reggel az én kislányom még alig látott az álmosságtól, de már le kellett jönnünk, hogy megnézzük járt-e nálunk is a Mikulás, hát az nagyon megható és igazi szívmelengető érzés volt.



 Sajnos hóembert nem tudtunk építeni, mert nem állt össze a hó, de a szánkózást nem lehetett kihagyni.
 Sárika is nagyon élvezete minden percét a szabadban töltött időnek :-)

A decemberi készülődés egyik produktuma: a lányok ablaka.
Most próbáltam ki először az üveg festést, és pár napig le sem tudtam állni, annyira megtetszett. Egyszerű, gyors, és nagyon szép dolgokat lehet belőle kihozni.