2012. január 6., péntek

Bölcsöde és óvoda

Amikor Luca 2010 augusztusában bölcsödés lett, feltett szándékom volt, hogy a beszoktatás után leírom a tapasztalatokat. Aztán ez, mint azóta sok más, elmaradt, és bár az idő egy kicsit megtépázta az emlékeket, azért a lényeges dolgok megmaradtak abból az időből. Most pedig, hogy óvódás lett a héten a Kisasszony, újra előjöttek az akkori emlékek...

A bölcsödei beszoktatás annak idején úgy emlékszem, hogy tokkal-vonóval kb. 3 hetet vett igénybe. A harmadik hét után már jó kedvvel indultunk reggelente. Addig persze volt minden: sírás, nem alvás, nem evés, reggelente ingyen cirkusz, stb...Luca már a 3. napon ott aludt, vagy nem aludt csak nézte az ajtót és várt engem. Szívszorító volt látni a küzdelmét az új helyzettel, ráadásul akkor még két éves sem volt. Pár nap múlva tudomásul vette, hogy ezután így telnek majd a napok, de egy darabig hozzá sem nyúlt az ételhez a bölcsibe. Gondolom az új helyzet okozta stressztől enni sem bírt. Aztán amikor a kis barátnője, Ceglédy Luca is megjelent a csoportban, egyre jobb lett a hangulata, és egyre szívesebben ment bölcsibe. Egy darabig még reggelenként előadott egy kis műsírást a beérkezésig, de aztán ez is elmaradt.
A bölcsi beindult, és jó volt odajárni, a gondozónénik is nagyon aranyosak voltak. Ezért is gondoltam, hogy amíg el nem költözünk Szentgotthárdra, hagyom a bölcsibe, mégiscsak ismerős a közeg. Csakhogy...Az összes csoporttársa szeptembertől ovis lett, a gondozónéniket pedig szétválasztották, és ez elég volt ahhoz, hogy megkezdődjön a 4-5 hónapos kálváriánk. Ez az utolsó időszak nagyon nem vált be, nem szeretett járni, ettől aztán minden este és reggel alkudozásokkal telt, hogy de anyának dolgozni kell, ezért muszáj menni bölcsibe. Biztos ez a lelkiállapot is hozzájárult ahhoz, hogy október közepén megbetegedett, és december közepéig gyakorlatilag folyamatosan beteg volt. Az utolsó bölcsis napokra kezdett javulni az állapota, de akkor már csak fél napokra  vittük be. Így ért véget Lucóka bölcsis pályafutása...

Bár a végén tényleg nem szeretett bölcsibe járni, bölcsiset játszani viszont szeretett. Egy ilyen játék alkalmával készült ez a kép. Luca, mint gondozónéni, és a babák/állatkák a gyerekek.
Itt éppen csendes pihenő van.



Alig telt még el a tavalyi év, máris itt az idei év első nagy eseménye. Luca szerdán óvodás lett. A bölcsis évzárás után fel voltam készülve mindenre. Ehhez képest semmi nehézségbe nem ütköztünk. Az első pillanattól kezdve szívesen megy, már az első nap ott aludt, és bár biztosan fel kell dolgoznia a kis lelkének az új helyzetet, ezt mutatja az első napot követő éjszaka 3-4 áthívós felsírása, másnap is szívesen ment, és amikor mentem érte jókedvűen integetett, és még vidáman befejezte az uzsonnáját. Nagyon-nagyon örülök, hogy így alakultak az első napok az oviba, és bár biztosan lesznek nehéz napjaink, azért jó, hogy ez a kezdet nem volt nehéz.


2012. január 1., vasárnap

2012, az ÚJ ÉV,...

....melyben megfogadom, hogy az elmúlt évhez képest sokkal-sokkal rendesebben fogom vezetni a blogomat (ezt mondjuk nem lesz nehéz betartani, a tavalyi 2 bejegyezés überelése nem hiszem, hogy különösebb gondot okozna:-)).
És ami még ennél is fontosabb ez az az év, amelyben, nem is olyan sokára, megszületik Sára baba, akit már nagyon-nagyon várunk, és aki biztosan főszereplője lesz ezeknek az oldalaknak.


Addig is egy kép az idei karácsonyfánkról, ami élőben sokkal-sokkal szebb volt, de sajnos most csak telefonnal készültek képek, és nem lettek valami jók.



Lucáról a bölcsiben készítette egy fotós ezeket a képeket. Azt hiszem magamat nem tudnám elképzelni ilyen háttérrel (elég giccsesnek gondolom),de  egy ilyen kisgyereknél még belefér, ráadásul Lucóka nagyon aranyos a képeken.