2012. június 30., szombat

Babaúszás

Már Lucánál is felmerült az ötlet, hogy járjunk babúszásra, de akkor sajnos Pesten ez megoldhatatlannak tűnt. Olyan távolságra kellett volna vinni, ahová csak tömegközlekedéssel lehetett eljutni, és ezt babakocsival aluljárókon, keresztül nem merten bevállalni egyedül.
Most más a helyzet. Szerencsére. Csendes kis városkában lakunk, nincsenek bevehetetlen aluljárók, villamosok, tömeg, stb...Így Sárikának már van lehetősége babaúszásra. Apa is jár velünk, sőt ha valakinek, akkor neki igazán szívügye ez a projekt. 
Különben mindhárman nagyon élvezzük. Egy hónapja járunk, és múlt hét óta már víz alá is merítettük Sárikát. Csak pislogott meglepődve a nagy kék szemeivel, amikor feljött a víz alól. Nagyon ügyes, és láthatóan nagyon élvezi a dolgot. Csak egyszer fakadt sírva, az első alkalom végén, de akkor is inkább azért, mert már éhes volt. Azóta minden alkalomra úgy visszük, hogy előtte szopizunk egy nagyot.
Ezek a képek az első "órán" készültek. Itt én még csak operatőrködtem. Azóta én is minden alkalommal bemegyek velük a vízbe.















2012. június 16., szombat

Egy éve...

"Egykor  régen nyári réten
 megsejtettem valamit.
úgy éreztem szívem alatt
 hordozgatok valakit"
(Bartos Erika)


A héten volt egy éve, hogy megtudtuk, kisbabánk lesz. Akkor még nem tudtuk, hogy Samu vagy Sára (sőt akkor még a nevek sem voltak meg), de az öröm kimondhatatlanul nagy volt. 
Azt nem mondom, hogy a várandósság 9 hónapja elrepült egy pillanat alatt, mert egy kicsit többet szorongtam, mint amennyi feltétlenül indokolt lett volna, köszönhető ez nem kis részben a nem túl fényes AFP  eredményemnek, a magas vérnyomásomnak, a folyamatos megbetegedéseknek. 

Hála Istennek a sok terhesség alatti izgalom feleslegesnek bizonyult, mert február 10-én  makk egészségesen kezembe vehettem végre Sárikát.
Amióta megszületett sokkal jobban érzem az idő múlását. Nem rég született, és már négy hónapos, szépen emeli hason a fejét, átfordul hasáról a hátára, és a legkisebb szóért, mosolyért, figyelemért is hálás. Boldog, mosolygós nyugodt kisbaba. Ettől persze nekem is sokkal könnyebb minden. Érzem,hogy Vele lett teljes az életem/életünk, és ha tehetném most megállítanám az időt, mert mostanság minden olyan kerek és jó.








2012. június 12., kedd

Luca varázsló

Egy-két hete anyunál töltöttünk pár napot, hogy Gábor nyugodtan készülhessen a vizsgáira. Egyik este Balázs szórakoztatta Lucát fürdés közben. Azt találta ki, hogy amikor Lucus elfordul vagy nem figyel egy vagy több játékot kivesz a vízből, vagy visszatesz. Luca egy idő után észrevette, hogy amikor elfordul, változik a játékok száma. És ekkor azt mondta Balázsnak, hogy: 
"Nézd Balázs, tudok varázsolni, amikor elfordulok, néhány játék eltűnik, vagy előkerül."
Megmutatta Balázsnak, aki persze vette a lapot és folytatta a játékot. Lucuska pedig irtó büszke volt magára. Aztán amikor Balázs egy kicsit már unta a dolgot, akkor abba is simán beletörődött, hogy elveszett a varázsereje.
Irigylésre méltó a gyermeki naivitás és az álomvilág amiben élnek és hisznek. És nagyon jó volt látni, hogy mennyire boldog ettől a kis játéktól az én kislányom.








2012. június 2., szombat

Györgyi mama 60. születésnapja

Május 20-át az idén különösen nagy izgalommal vártuk, mert Anyu idén 60 éves lett. Szerettük volna emlékezetessé tenni ezt a napot. Amikor az ötvenedik születésnapot ünnepeltük, akkor meglepetés partit szerveztünk, de ezt most több ok miatt nem szerettük volna megismételni. Egyrészt, mert ezt már egyszer "ellőttük", másrészt mert kis gyerekekkel ez egyáltalán nem lett volna egyszerű, és nem utolsósorban Niki a finisben van Lilikével. 
Így aztán úgy döntöttünk, hogy szűk családi körben ünnepelünk, de "odavarázsoljuk" Anyunak azokat az embereket, akik szeretik Őt. Már márciusban elkezdtem telefonálgatni rokonoknak, barátoknak, hogy írjanak Anyunak ebből az alkalomból egy levelet. Jöttek is a levelek szép számmal, amiket összegyűjtöttünk, és egy szép mappában lefűzve adtunk át Anyunak a nagy napon. Nagyon nagy volt a meglepetés aztán az öröm és meghatottság, amikor végiglapozta az albumot és látta, hogy az ország minden pontjából jöttek levelek. Még nem számoltam utána, de kb. ötven rokon és barát küldte el gondolatait, emlékeit, jókívánságait.



 Az a bizonyos album

 És a meghatottság könnyei





 Persze volt torta és a gyertyák elfújásához segítség is.


Gondolkodom tehát vagyok

Ez a szem már kék marad :-)



Apával



Keriékkel

Mama (most még, de már nem sokáig) legkisebb unokájával

Alapállapot


A végén még egy kis gyurmázás is belefért.