2009. szeptember 30., szerda

Horgolás



Én úgy nőttem fel, hogy gyerekkoromban az egyik nagymamám kezében, állandóan kötőtűt a másik nagymamáméban pedig horgolótűt láttam. Gitta mama csodaszép pulóvereket kötött nekünk, Nusi mama kezében pedig gyönyörű csipketerítők születtek. Még gyerekként megtanultam, hogy mi az az egy sima egy fordított, és a horgolás alapöltéseit, a láncszemet és a rövidpálcát, is megmutatta mama, de ezek akkoriban nemigazán kötöttek le.
Úgy három-négy évvel ezelőtt Nusi mama nekem ajándékozta az összes horgolótűjét és néhány maradék (ősrégi) fonalát. Akkor újra megmutatta a rövidpálcát és azt is, hogy hogyan kell elkezdeni egy munkát. Akkor egy -két hétig izgatott is a történet, vettem három különböző színű fonalat és próbálkoztam ezzel-azzal. Odáig jutottam, hogy anyunak csináltam egy mobil tartót. Aztán meguntam az egészet, mert úgy éreztem, hogy ebből az egyféle öltésből amit ismerek nem lehet sokmindent kihozni, a többi öltést meg nem volt akkor még kedvem megtanulni, ráadásul mamával is keveset találkoztam ahhoz, hogy tovább tanítgasson.
Az újabb nekirugaszkodás kb. egy hónapja történt, és azóta is horgolási lázban égek. Egyre jobban élvezem, rengeteg lehetőséget látok benne, és elképesztő módon kikapcsol. Sose gondoltam volna.
Találtam a neten egy jó kis oldalt (a linkje itt van a blogom jobboldali sorában), ahol Kriszta ,az oldal tulajdonosa, összegyűjtött sok-sok anyagot és leírást a horgoláshoz. Onnan megtanultam még pár öltést, a jelöléseket és merítettem egy-két ötletet is.
Egyelőre nagyon az út elején járok, de borzasztóan lelkes vagyok, és úgy érzem rátaláltam végre arra a hobbira, amit már régóta keresgéltem.



Az első szárnycsapások...






Ennek a nyakláncnak az ötlete a már fent említett Kriszta oldaláról származik. Most még nem ismerem annyira a fonalakat, és csak menet közben derült ki, hogy valószínűleg ez a fonál nem a legmegfelelőbb választás volt, mert túl vastag és így elveszik a lánc eleganciája, de azért végig csináltam ezzel a munkát, mert látni akartam, hogy mutat nyakban ez a fazon. Valószínűleg át fogom horgolni az egészet egy finomabb fonálra valamikor a közeljövőben.





Ehhez a fülbevalóhoz is készül lánc, és ennél már megtaláltam a megfelelő fonalat :-)







Nagyon szeretem a hosszú láncokat, a virág mintát és a gyöngyöket. Ezek kombinációjából született ez a lánc, és a magam részéről én elégedett vagyok a végeredménnyel, főleg ha még azt is hozzá veszem, hogy ezt akkor készítettem amikor még alig-alig tudtam horgolni :-))




 


 


Ez a legújabb munkám. Eredetileg Lucának készítettem, hogy így a hűvösebb, de még nem hideg őszi napokon legyen valami, ami melegíti egy kicsit a fejét és védi a fülét. De sajnos nagy lett rá. Még nem tudom mi lesz a sorsa. Vagy megvárom, amíg Luca feje belenő, vagy elajándékozom valamelyik barátnőm nagyobb kislányának.Persze természetesen lemértem a fejecskéjét mielőtt nekiláttam volna a munkának, és olyan kerületű kezdő láncszemkört horgoltam, mint amekkorát a mérőszalag mutatott, de mégis a végére több cm-rel nagyobb lett az egész. Arra tippelek, hogy a minta húzta szét ennyire a kezdő sort és legközelebb majd figyelek erre is. Szóval vannak még akadályok és hibák amiket le kell küzdenem, és ki kell javítanom, de ez nem baj. Irtóra élvezem az egészet!!!

2009. szeptember 23., szerda

Négy lábon

Luca mászik!! Ez számomra azért meglepő, mert én már teljesen meg voltam róla győződve, hogy ez a mozgásfázis ki fog nála maradni. Három hónapja csak kúszik a kis "G.I. Jane", és mivel már feláll és sokat is áll, gondoltam most már el fog indulni és a mászásnak búcsút inthetek. Szerencsére nem így lett. Nagyon sajnáltam volna, ha nem látom négykézláb mászni a Mazsit, mert irtó édes, amikor íly módon, kicsit még imbolyogva közlekedik. Még nem érzi teljesen hogy is kell ezt csinálni, ezért néha menet közben egyszerűen eldől. Nagyon vicces. Ilyenkor általában kúszva folytatja az utat.












2009. szeptember 13., vasárnap

Hétvége

Itt vannak a szép napos őszi délutánok. A játszótéren most már max. hintázni tudunk, mert a homokozó nagyon nyirkos, a többi játékhoz meg még kicsi a Lucc. Marad a séta, mint szabadidős tevékenység és hogy ne legyen olyan egyhangú a dolog néha, ha van rá lehetőség, jó elmenni ritkán látogatott helyekre. A hétvége szerencsére nem a szokásos programokkal telt, oly annyira nem, hogy még a hintázás is kimaradt, pedig az "szent dolog" az életünkben.
Szombaton családi nap volt a Főtéren, ahová kitoltuk a Mazsolát is.





Persze, mint mindig, egyelőre szinte minden programhoz kicsi volt még, de azért...


...egy darabig mutatott némi érdeklődést Paprika Jancsi iránt.
De tényleg csak egy darabig, aztán inkább sétáltunk vele tovább. Ezt az édes kis "péklegény" sapkát a héten sikerült beszereznem neki.
Késő délutánonként mostanában pillanatok alatt lehűl a levegő, ilyenkor előkerül a mellény, és ilyen esetekre (nah meg persze hűvösebb őszi napokra) horgoltam neki ezt a kis sapkát. (természetesen ez a kép azért került ide, hogy meg legyen örökítve életem első műve az utókornak :-))
Vasárnap
Lucuska életében először külföldön járt :-)
Szombathelytől kb. 15 km-re van egy kis város Ausztriában, Rohonc. Ott található ez a szép bányató. Nagyon szeretem ezt a vidéket. Szép, tiszta, rendezett, és a gyerekkoromra emlékeztet. Sokszor jöttünk ki ide a családdal, hol biciklivel, hol gyalog, aztán később autóval . Jó volt újra itt sétálni.

2009. szeptember 11., péntek

Kézzel lábbal

Általában elmondható, hogy ha Luca meglát a kezünkben bármilyen ételt azon nyomban enni akar. A kiflit már nagyon ügyesen eszi egyedül és banánt is gyakran adok úgy neki, hogy a kezemben tarom és úgy harpja le belőle a darabokat. A héten gondoltam kipróbálom, hogy fevágok neki kicsi darabkákra banánt meg barackot. Elég nagy lány már, biztosan örülni fog neki. A siker fergeteges volt...


 
  
  
  
  
 
  
  
  

 
 


És a végeredmény: egy könyékig és köldökig ragacsos, de rettentően elégedett és jóllakott Mazsola. (nem tudom miért gondoltam, hogy nem kell rá előke, hiszen eddig is olyan szépen evett :-D ))

2009. szeptember 9., szerda

Kis színes poharak és egy kis konyhai munka

Luca ezeket a kis színes poharakat az első pillanattól kezdve, hogy megkapta őket, nagyon szereti. Azon kevés játékok közé tartoznak, amiket nem unt meg. Sőt, egyre érdekesebbek a számára! A napokban például rájött arra, hogy egyiket a másikba lehet tenni.
 
 
  
 
 


Azóta lelkesen és lelkiismeretesen  gyakorolja az egymásba rakosgatást. Mostanában már arra is kezd rájönni, hogy nem mindegy a sorrend és egy pohárba nemcsak egy kisebb pohár rakható, hanem akármilyen más kicsi tárgy, pl. egy színes építőkocka.


És ami a konyhai tennivalókat illeti...





...úgy látom, hogy rövidesen itt is számíthatok két segítő kézre :-))

2009. szeptember 4., péntek

Nagybevásárlás

Ma reggel óta esett az eső, gyakorlatilag megállás nélkül. Estig. Már délelőtt azon gondolkodtam, hogy ha az egész délutánt a lakásba bezárva kell töltenünk, annak nem lesz jó vége. Aztán jött anyu, hogy ha már az eső miatt elmaradtak a tenisz órái, akkor helyettük elintézi az éppen aktuális nagybevásárlást. Gyorsan lecsaptam az ötletre, hogy nagyon jó, oda mi is megyünk!
Úgy kb. sok éve nem voltam semmilyen mega boltban, el is szoktam már tőlük, nem is szeretem őket a nagy tömeg, a zaj, az átláthatatlan sorok és még sorolhatnám mik miatt. Általában megérkezés után legkésőbb 20 perccel zsong a fejem és ideges vagyok az egésztől.
Ma egy kicsit máshogy alakult a történet. Egyrészt már annak is örültem, hogy mégsem kell a négy fal között kuksolnunk, másrészt jó volt látni, hogy Luca az első perctől az utolsóig élvezte a nagy kalandot.

A felső kis ülőkén kezdődött a nagy utazás. Egy negyed óra nézelődés, majd egy fél kifli elfogyasztása (újabb negyed óra) után már kezdett kicsit uncsivá válni az ígéretesnek tűnő kaland.
Ezután egy öt perc kézben, aztán eszembe jutott, hogy beteszem a kosárba a Mazsót, hátha érdekes lesz számára a sok ez+az.
Nem tévedtem, ahogy gyűlt a szajré, úgy lett egyre jobb a kosár mélyén üldögélni :-))
Hét óra is elmúlt mire hazaértünk. Luca remekül érezte magát, nagyon-nagyon jó kislány volt, pedig még a cumit is otthon felejtettem, de nem is volt rá szükség annyira lekötötte a sok új látnivaló.