Horgolás

Én úgy nőttem fel, hogy gyerekkoromban az egyik nagymamám kezében, állandóan kötőtűt a másik nagymamáméban pedig horgolótűt láttam. Gitta mama csodaszép pulóvereket kötött nekünk, Nusi mama kezében pedig gyönyörű csipketerítők születtek. Még gyerekként megtanultam, hogy mi az az egy sima egy fordított, és a horgolás alapöltéseit, a láncszemet és a rövidpálcát, is megmutatta mama, de ezek akkoriban nemigazán kötöttek le.

Úgy három-négy évvel ezelőtt Nusi mama nekem ajándékozta az összes horgolótűjét és néhány maradék (ősrégi) fonalát. Akkor újra megmutatta a rövidpálcát és azt is, hogy hogyan kell elkezdeni egy munkát. Akkor egy -két hétig izgatott is a történet, vettem három különböző színű fonalat és próbálkoztam ezzel-azzal. Odáig jutottam, hogy anyunak csináltam egy mobil tartót. Aztán meguntam az egészet, mert úgy éreztem, hogy ebből az egyféle öltésből amit ismerek nem lehet sokmindent kihozni, a többi öltést meg nem volt akkor még kedvem megtanulni, ráadásul mamával is keveset találkoztam ahhoz, hogy tovább tanítgasson.

Az újabb nekirugaszkodás kb. egy hónapja történt, és azóta is horgolási lázban égek. Egyre jobban élvezem, rengeteg lehetőséget látok benne, és elképesztő módon kikapcsol. Sose gondoltam volna.

Találtam a neten egy jó kis oldalt (a linkje itt van a blogom jobboldali sorában), ahol Kriszta ,az oldal tulajdonosa, összegyűjtött sok-sok anyagot és leírást a horgoláshoz. Onnan megtanultam még pár öltést, a jelöléseket és merítettem egy-két ötletet is.

Egyelőre nagyon az út elején járok, de borzasztóan lelkes vagyok, és úgy érzem rátaláltam végre arra a hobbira, amit már régóta keresgéltem.

Az első szárnycsapások...

Ennek a nyakláncnak az ötlete a már fent említett Kriszta oldaláról származik. Most még nem ismerem annyira a fonalakat, és csak menet közben derült ki, hogy valószínűleg ez a fonál nem a legmegfelelőbb választás volt, mert túl vastag és így elveszik a lánc eleganciája, de azért végig csináltam ezzel a munkát, mert látni akartam, hogy mutat nyakban ez a fazon. Valószínűleg át fogom horgolni az egészet egy finomabb fonálra valamikor a közeljövőben.

Ehhez a fülbevalóhoz is készül lánc, és ennél már megtaláltam a megfelelő fonalat :-)

Nagyon szeretem a hosszú láncokat, a virág mintát és a gyöngyöket. Ezek kombinációjából született ez a lánc, és a magam részéről én elégedett vagyok a végeredménnyel, főleg ha még azt is hozzá veszem, hogy ezt akkor készítettem amikor még alig-alig tudtam horgolni :-))

 

 

Ez a legújabb munkám. Eredetileg Lucának készítettem, hogy így a hűvösebb, de még nem hideg őszi napokon legyen valami, ami melegíti egy kicsit a fejét és védi a fülét. De sajnos nagy lett rá. Még nem tudom mi lesz a sorsa. Vagy megvárom, amíg Luca feje belenő, vagy elajándékozom valamelyik barátnőm nagyobb kislányának.Persze természetesen lemértem a fejecskéjét mielőtt nekiláttam volna a munkának, és olyan kerületű kezdő láncszemkört horgoltam, mint amekkorát a mérőszalag mutatott, de mégis a végére több cm-rel nagyobb lett az egész. Arra tippelek, hogy a minta húzta szét ennyire a kezdő sort és legközelebb majd figyelek erre is. Szóval vannak még akadályok és hibák amiket le kell küzdenem, és ki kell javítanom, de ez nem baj. Irtóra élvezem az egészet!!!