2014. szeptember 27., szombat

Andris

Írtam már, hogy ez a blog elsősorban gyermekeimnek íródik, hogy öt, tíz, húsz, sok év múlva a képek egy kicsit meséljenek is. mert az emlékezet időközben elvesz, hozzátesz, kiszínez, átír egy kicsit. 
Sok dologról szerettem volna írni az elmúlt fél éveben. Bölcsiről esküvőről, nyaralásról, rólunk, csak úgy. Mindig halogattam. 
Aztán jött július 27. Felfoghatatlan sokszor még most is ami történt.
 Itt most nem a tragédiára szeretnék emlékezni, hanem az Apára, Luca Édesapjára.
Ezt a bejegyzést sok-sok évvel ezelőtt írtam, Akkor nem tettem közzé. 
Most megteszem. In memoriam...


Luca igazi NŐ. Akárhol vagyunk, akárhová megyünk elsősorban a fiúkat/férfiakat tűnteti ki megtisztelő vizslató tekintetével. Így van ez az utcán, a boltban, a játszótéren, a vonaton, de még a "Ringató"-n is. És a családban, természetesen.
Hosszú ideje nem látta az apukáját, és nagyon kiváncsi voltam, hogy ennyi idő után milyen reakciókat fog kiváltani belőle a viszontlátás. Azt azért sejtettem, hogy  borzasztóan fog örülni neki, de a találkozás öröme minden várakozásomat felülmúlta. Irtó jó érzés látni és érezni Lucus határtalan és feltétel nélküli szeretetét, és megélni azt, hogy mi ugyanilyen határtalanul és feltétel nélkül szeretejük Őt.





Az első negyed óra...
Luca el sem mozdult az apukája válláról. Ölelte, szorította és bújt hozzá. Nekem még a könnyeim is kijöttek, annyira megható volt látni Őket így együtt.





Délutáni alvás után.




Apa bevállalta az etetést, ami aztán...





...egy nagy bohóckodásba, majd pedig...








...örömzenélésbe torkollott. Hiába, egy zenész apuka mellett nem mehet ez másként.





Délután sétáltunk egyet az egyik kedvenc helyemen (Csónakázó tó), és beültünk egy üditőre a partján, ahol a Mazsola azzal szórakoztatta magát és minket, hogy az asztal alá húzta magát a babakocsival együtt.








Természetesen a lefekvés előtti szokásos dögönyözés nem maradhatott el :-))

2014. április 24., csütörtök

Húsvét

Amikor múlt héten elfogyott az utolsó csokimikulás is (kókuszkocka lett belőle :-) ), megállapítottam, hogy jöhetnek a csokinyuszik. Jöttek is szép számmal, úgy vélem, hogy minimum a következő mikulásig kitartanak. De természetesen nem(csak) erről szólt a Húsvét. 
A gyerekekhez már szerdán jött a nyuszi az oviba és a bölcsibe. Lucát meg is locsolták a csoporttársak, és már napokkal előtte számolgatta, hogy mennyit kell még aludni az ovis locsolkodásig. Utána napokig azt számolgatta, hogy mennyit kell még aludni az itthoni nyuszihoz és locsolkodáshoz.
 Húsvéthoz nálunk kevesebb hagyomány kötődik, mint a karácsonyhoz, de azért azt a néhányat igyekszem minden évben tartani. Így aztán idén is ettünk sonkát, kerestünk ajándékot a kertben, festettünk tojásokat és fogadtuk a locsolókat. 


 Már tavaly is szerettem volna kipróbálni az írókázást, de akkor nem tudtam beszerezni írókát. Idén sikerült időben rendelnem az internetről (a két íróka kevesebbe került, mint a szállítás!!!). Nagyon élvezetem ezt a technikát, és az eredménnyel is elégedett voltam. Lucának még nem mertem a kezébe adni, ő zsírkrétával díszített, és nagyon szépek lettek az ő tojásai is (a színesek).
A barkán lógó tojásokat is mi csináltuk. A városi húsvéti készülődésen tanultuk meg a technikát. Ebbe is beleszerettem, úgyhogy el is határoztam, hogy jövőre ilyeneket (is) fogok készíteni.


Családi pillanatképek a helyi kézműves foglalkozásról:









Ajándék keresés a teraszon:
(olyan esős idő volt, hogy nem tudtuk a fűbe rejteni a kis meglepetéseket)










Tojásfestés itthon:
(Sárika kapott pár üres lapot és temperafestéket tojás és zsírkréta helyett :-))




2014. március 2., vasárnap

Két év

Már a legkisebbik is két éves lett. Ahogy az illik, reggel szép ruhát vettünk, és egész nap énekelgettük, hogy "ma van a szülinapop-pom-pom" . Luca ilyenkor legalább akkora, ha nem nagyobb, lázban ég egész nap, mint az ünnepelt. Sárika még annyira nem érti, hogy mi ez a nagy felhajtás, de nagyon szereti elfújni a gyertyákat a tortán, és már az ajándékoknak is kezd örülni. Rögtön ki is próbálta a család több tagján is a orvosos játékot, azóta is ragasztgatja a matricákat az állatkertes füzetbe, és nagyon szereti a bogyó és babócás étkészletét is. Szóval ezúttal sikerült olyan ajándékokkal meglepni, amik nem a sarokban végzik.











És hogy milyen is a két éves Sárika?
Először is: rendkívül szórakoztató!! Nagyon nagy a szókincse, sok éneket, mondókát ismer, sokat is beszél, bár amit mond, vagy mondani akar sokszor csak távolról emlékeztet az adott szóra, úgyhogy jókat "activity-zünk", mire kitaláljuk, hogy mit is akar mondani. Mentségére legyen monda, hogy elképesztően türelmesen ismételgeti akár tízszer is, azt amit nem értünk meg elsőre, másodikra, sokadikra. Egy- két kedves emlékeztető az utókornak:
hangyabob=egyedül
tibi abcajja=csiribiri zabszalma (ennek megfejtése több hét volt))
Naponta többször felkiált: 
Nem....kaptam....vitamint!  
vagy
 Kiesett!!- és mutatja a felső fogát
vagy 
Béja, a hentes tutyája!

Elkezdődött a dackorszak. Ennek megfelelően nagyon határozott NEEEM-ek röpködnek. Nem egyszerű újabban eljutni A-ból B-be sem, mert állandóan lecövekel valahol, és ha nincs kedve, akkor akár tíz percig sem haladunk egy centit sem. Nem izgatja az sem, ha azt mondom: gyere Sárika, mert anya elmegy. Jó, mondja, és integet is hozzá. Egy dologgal tudok egy kicsit ráijeszteni: ha eltűnök a szeme elől.
Nagyon szereti a gyerektársaságot. Luca ovistársait már névről ismeri, ölelgeti a gyerekeket a játszótéren, akik ettől néha meg is ijednek. Lucával egyik pillanatban visítva, csapkodva összevesznek, másik pillanatban egymás nyakába borulva ölelkeznek.Ha akar valamit, akkor azért úgy harcol, mint egy kis pulykakas. Kíváncsi vagyok hogy fogja venni a bölcsit. Mert már olyan nagy lány, hogy három hét múlva bölcsis lesz. Bizony, ez az idő is eljött...
Elképesztő energiái vannak, egész napos játék, több órás séta, játszóterezés után, ha hazaérünk még többször kéri: anya, kejgess!  Imádja, ha dögönyözzük, és mi imádjuk dögönyözni. Jó vele lenni, öröm, ha megölel, ha futkározik körülöttünk, ha kacarászik. Ahogy Gábor mondta egyik nap: olyan jó, hogy gyereknevetés tölti be a házat!!

2014. január 5., vasárnap

Mennyből az angyalok...

...idén is eljöttek hozzánk. És mint minden évben, most is szép és meghitt volt a karácsony. 
Mielőtt megszülettek a gyerekeim, nem gondoltam, hogy a karácsonyi varázslat és mese megteremtése nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, és igényel némi átgondolást és kedves kis színpadi jeleneteket. De megéri! Százszor is megéri! Csak egyszer tudnék még úgy hinni valamiben, mint Luca ebben a mesében! Persze bőven kárpótol a gyerekek hite, és az érzés, hogy örülni én is nagyon tudok velük.
Az elmúlt három évben nagyjából kialakult az ünnepi menetrend. Nálunk 24-én reggelre érkezik meg a karácsonyfa, amit természetesen Luca vesz észre elsőnek, mert mi felnőttek olyan mélyen alszunk, hogy semmire nem ébredünk fel. Még az angyalok csilingelésére sem. Így már egész nap gyönyörködhetünk a szép fában, és találgatjuk, hogy vajon estig ideérnek-e az angyalok az ajándékokkal is, mert hát annyi dolguk van, és ki tudja...De így, hogy a fát már éjszaka meghozza a Jézuska, és segítői az angyalok, az ajándékokkal már sokkal egyszerűbb dolguk van. Könnyebben be tudják csempészni a fa alá azokat egy alkalmas pillanatban.
Az idén Sárika is teljes jogú résztvevője volt az ünnepi szertartásnak. Nagyon tetszett neki a karácsonyfa, a díszek (amiket előszeretettel hinta-palintáztat a mai napig), a csillagszórók és a közös éneklések, amelyekbe itt-ott ő is bekapcsolódott. Ebben egyébként évről-évre jobbak vagyunk, amiben nagy szerepe van a gyerekeknek, mert egyre szívesebben énekelnek, egyre többet, aminek én nagyon-nagyon örülök.
Az ünnep elengedhetetlen része nálunk is a közös vacsora/ebéd. Most már tényleg hagyományosnak mondható menüsorunk van, és ezt nem vagyunk restek végig is enni. Fácán leves, libamáj, lazac, krumplisaláta, tiramisu, diós linzer, reszelt túrós süti. Az idén ezek kiegészültek a mami által sütött kacsával, töltött káposztával, mákos kaláccsal. 
Nem mondom, hogy kár hogy egy évben csak egyszer van karácsony, mert biztos, hogy ettől is olyan különleges ez az ünnep. És jó várni, készülni rá évről-évre, és örülni mindennek, ami ilyenkor történik.