Húsvét

Amikor múlt héten elfogyott az utolsó csokimikulás is (kókuszkocka lett belőle :-) ), megállapítottam, hogy jöhetnek a csokinyuszik. Jöttek is szép számmal, úgy vélem, hogy minimum a következő mikulásig kitartanak. De természetesen nem(csak) erről szólt a Húsvét. 

A gyerekekhez már szerdán jött a nyuszi az oviba és a bölcsibe. Lucát meg is locsolták a csoporttársak, és már napokkal előtte számolgatta, hogy mennyit kell még aludni az ovis locsolkodásig. Utána napokig azt számolgatta, hogy mennyit kell még aludni az itthoni nyuszihoz és locsolkodáshoz.

 Húsvéthoz nálunk kevesebb hagyomány kötődik, mint a karácsonyhoz, de azért azt a néhányat igyekszem minden évben tartani. Így aztán idén is ettünk sonkát, kerestünk ajándékot a kertben, festettünk tojásokat és fogadtuk a locsolókat. 

 Már tavaly is szerettem volna kipróbálni az írókázást, de akkor nem tudtam beszerezni írókát. Idén sikerült időben rendelnem az internetről (a két íróka kevesebbe került, mint a szállítás!!!). Nagyon élvezetem ezt a technikát, és az eredménnyel is elégedett voltam. Lucának még nem mertem a kezébe adni, ő zsírkrétával díszített, és nagyon szépek lettek az ő tojásai is (a színesek).

A barkán lógó tojásokat is mi csináltuk. A városi húsvéti készülődésen tanultuk meg a technikát. Ebbe is beleszerettem, úgyhogy el is határoztam, hogy jövőre ilyeneket (is) fogok készíteni.

Családi pillanatképek a helyi kézműves foglalkozásról:

Ajándék keresés a teraszon:

(olyan esős idő volt, hogy nem tudtuk a fűbe rejteni a kis meglepetéseket)

Tojásfestés itthon:

(Sárika kapott pár üres lapot és temperafestéket tojás és zsírkréta helyett :-))