"Egykor régen nyári réten
megsejtettem valamit.
úgy éreztem szívem alatt
hordozgatok valakit"
(Bartos Erika)
A héten volt egy éve, hogy megtudtuk, kisbabánk lesz. Akkor még nem tudtuk, hogy Samu vagy Sára (sőt akkor még a nevek sem voltak meg), de az öröm kimondhatatlanul nagy volt.
Azt nem mondom, hogy a várandósság 9 hónapja elrepült egy pillanat alatt, mert egy kicsit többet szorongtam, mint amennyi feltétlenül indokolt lett volna, köszönhető ez nem kis részben a nem túl fényes AFP eredményemnek, a magas vérnyomásomnak, a folyamatos megbetegedéseknek.
Hála Istennek a sok terhesség alatti izgalom feleslegesnek bizonyult, mert február 10-én makk egészségesen kezembe vehettem végre Sárikát.
Amióta megszületett sokkal jobban érzem az idő múlását. Nem rég született, és már négy hónapos, szépen emeli hason a fejét, átfordul hasáról a hátára, és a legkisebb szóért, mosolyért, figyelemért is hálás. Boldog, mosolygós nyugodt kisbaba. Ettől persze nekem is sokkal könnyebb minden. Érzem,hogy Vele lett teljes az életem/életünk, és ha tehetném most megállítanám az időt, mert mostanság minden olyan kerek és jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése