Itt tartunk most...

Luca ma 7 hónapos és 5 napos. Kettős érzés kavarog bennem az idő múlásának gyorsaságával kapcsolatban. Egyfelől, ha arra gondolok, hogy Lucc kb. 10 napja alussza át az éjszakát akkor nagyon hosszúnak tűnik ez a hét hónap. Másfelől, ha ránézek és látom, hogy már mennyi mindent tud, és milyen gyorsan nő, akkor szinte hihetetlennek érzem, hogy mindez rövidke hét hónap eredménye.
Kedden voltunk orvosnál, ahol megmérték a súlyát: 7400 gr. A hosszát most nem mérték, de egy hónappal ezelőtt 66 cm volt.
Van már alul két félig kinőtt fogacskája, felül pedig egy jó duzzadt ínye. Állandóan rágja a kis öklét, néha evés közben egészen váratlanul felsír, úgyhogy gondolom hamarosan újabb két foggal leszünk gazdagabbak. Kismama ismerőseim (és a doktornéni is) Ajánlották fogzás idejére a Dentinox nevű fogzáskönnyítő gélt, ami nekünk nagyon bevált.

Ahogy olvasgatom a szakirodalmat a mozgásfejlődésben ott tart Luca, ahol egy ennyi idős babának körülbelül tartania kell. Magabiztosan és pontosan nyúl a dolgok után, fordul a hátáról a hasára és vissza. Ha kinéz magának egy játékot vagy tárgyat, akkor "elforog" érte. Különösen igaz ez a telefonokra és távirányítókra. Ülni még nem tud, de ha az ölünkbe vesszük, akkor ülőhelyzetbe löki magát, és látszik rajta, hogy ezt nagyon szereti. Még nem kezdett el kúszni és mászni, de mostanában ha leteszem a játszószőnyegére inkább hason szeret lenni, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző, amiből én arra következtetek, hogy talán nemsokára elindul.

Ha jó kedve van (kialudta magát és tele a poci) megállás nélkül "beszél" és sikít. Nagyon szereti a mondókákat és az énekeket. Irtó édes ahogy velem énekel, és látszik rajta, hogy teljesen biztos abban, hogy ugyanazt énekli, amit én.