2009. augusztus 31., hétfő

Parkerdő

Tegnap Balázsék bográcsoztak a kertbe egy baráti családdal, így a szokásos séta helyett inkább csatlakoztunk hozzájuk délután.





Már az uzsonnát is kint fogyasztottuk el.




Bibike nagyon szereti Lucát, így mindenben lehetett rá számítani. Szívesen ölbe vette teáztatni, és...



...játszott is vele, amíg Lucc hagyta magát.



Köztudott, hogy nagyon-nagyon félek a kutyáktól, bár annál ahogy ezt gyerekkoromban előadtam sokkal jobb a helyzet. A kisebb kutyákhoz már oda merek menni, de a nagyobbaktól továbbra is tartok. Olyannyira, hogy a család kutyája miatt egy évben (eddig) max. kétszer vettem rá magamat, hogy kimenjek a kertbe.




Ő Mefi. Szerintem legalább 40-50 kg és ülő helyzetben is van vagy 1 méter. Nagyon jámbor, de tekintélyt parancsoló méretei miatt én tartom tőle a (legalább) 5 lépés távolságot.





Imád a kerti tavacskában megmártózni, bár ettől a család jelentős része frászt kap, főleg amikor utána lerázza magáról a vizet.











Luca szerencsére nem örökölte a szorongásomat, imádja a kutyákat, nagyokat sikít, ha meglátja őket.





Indulás előtt egy kis megnyugtató hintázás a kerti (kicsit roggyant) hintaszékben.




És végül a legújabb kedvenc kép. Gyönyörű!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése