Én magam nem vagyok megkeresztelve, bár egy ideje gondolkodom rajta, hogy megteszem, de még egy darabig ez várat magára. Felnőtt fejjel az ember nehezebben szánja rá magát ezekre a (számára) fontos lépésekre, de azt gondolom, hogy a nem túl távoli jövőben ennek az eseménynek is meg lesz a maga helye az életemben.
Azt, hogy Lucát meg szeretném kereszteltetni, már akkor tudtam, amikor vártam. Isteni ajándéknak tekintettem, hogy (végre, hosszú-hosszú várakozás után) gyerekünk lehet, és ezzel is meg akartam köszönni az "Égieknek" Őt :-)))
Augusztus 9. 11 óra
Mohay Luca, az ajándék :-),
és büszke szülei.
A kápolna, ahol a keresztelő volt.
A szentelt víz, amelyben még a földre többször ledobott cumi is megmártózott.
Az Atya, aki megkeresztelte a Mazsolát, nagyon-nagyon kedves volt!!
A keresztelés.
Szülők, keresztszülők,
és Anna.
Már hivatalosan is a Keresztény Egyház tagja a Mazsi.
Annával.
Keresztelő után átsétáltunk ebédelni egy közeli, hangulatos kis helyre,
ahol Lucuska nagy örömére kutyus is volt az egyik szomszéd asztalnál.
Angyalka, a keresztszülőktől kapott nyaklánccal.
Apával
Keresztapával.
Mamával.
A nap fáradalmait ki kellett pihenni :-))
Egy újabb ajándékkal.
Jó volt átélni még egyszer a szép napot!
VálaszTörlésborzmama
Örülök, hogy ott lehettem, és büszke vagyok, hogy szerepelek ezen a jó kis blogon :)
VálaszTörlésAnna