2009. június 2., kedd

"Zeller-para"

Már amikor megvettem gondoltam, hogy ebből baj lesz. Ugyanis ki nem állhatom a zellert, még a szagát is utálom, de azzal a (csendes) felkiáltással, hogy ne fosszuk meg a gyereket semmi új íztől, mert attól, hogy valamit anyu/apu nem szeret még nem biztos, hogy a Mazsola sem fogja szeretni, vettem egy kisebb darabot Luccnak.

Még szerencse, hogy nagyon előrelátó voltam, így:
1. ma kivételesen csak egy napra főztem (mindig kettőre szoktam)
2. nem tettem bele húst (nehogy kárba vesszen, ha esetleg nem köll a gyeröknek a zeller :-))
3. volt itthon bolti bébi-étel.

Lucára nem lehet mondani, hogy válogatós lenne, mert szereti annyira a hasát, hogy még a számára kevésbé finom ételeket is legyűri, de ez a mai zeller főzelék, úgy látszik, még kevésbé finomnak sem volt nevezhető. Totálisan kiverte a biztosítékot. Így a főzelék a mosogatóban végezte, és az utolsó bébikonzervet feláldoztuk arra a nemes célra, hogy Luca ne maradjon éhes ma sem.
Huhh, el ne felejtsek egy-két biztonsági tartalék konzervet venni, mert a napokban fogjuk megkóstolni pl. a karfiolt, amellyel - a családi legenda szerint-leköptem az engem etetni próbáló drága anyukámat :-))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése