2010. augusztus 31., kedd

Krk


Balázsék esküvője után nagyjából egy héttel elutaztunk a három gyerekkel nyaralni. Izgultam, hogy egy kis apartmanba összezárva hogy fogjuk bírni, ha esetleg Luca nagyon korán feküdne/kelne, vagy sokat sírna éjszaka. Illetve Ő hogy fogja bírni, hogy a délutáni alvás alkalmával nem lesz az a megszokott csend körülötte. Szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult. Luca hamar felvette a mediterrán életritmust. Későn feküdt, normális időben ébredt, és a délutáni alvással sem volt gond.



Az apartmanház, ahol egy kis 3 szobás "lakásban" éltünk egy hétig.
Azért azt megállapítottuk, hogy legközelebb talán jobb lenne egy külön álló apartmant kivenni, távolabb a parttól. Ezzel valószínűleg jelentősen csökkenthetnénk a beszűrődő zaj erősségét.





Azt hiszem elmondhatjuk magunkról, hogy hihetetlenül szerencsések vagyunk, ami a gyerekeinket illeti. Álmomban sem gondoltam volna, hogy így és ilyen gyorsan el fogják egymást fogadni. Az már csak hab a tortán, hogy nemcsak egyszerűen elfogadják, hanem szeretik is egymást.












Amíg Bálint és Gábor búvárkodott, addig mi hárman általában besétáltunk a városba, és kavarogtunk a szűk utcákon. Nagyon szeretem ezeknek a kis keskeny sikátoroknak a hangulatát.



Strandolunk.
Első nap még (számomra) borzasztóan hideg volt a víz, de két nap hőség után már egyrészt pár fokkal melegebb lett, másrészt vágytunk is a hűsítő érzésre.


Természetesen mindent meg kell kóstolni...


...még a horvát kisfiú kekszeit is!



Szokásos esti séta.



Vacsira várva.


Vacsora után mindig fagyiztunk, és mindig ugyanott. Így aztán utolsó este  (honnan tudták, hogy többet nem jövünk?!) a "fagyis legények" kitettek magukért. Rittyentettek nekünk egy kismadarat fagyiból és tölcsérekből.







Hazafelé bementünk Rijekába. Hihetetlen az a szintkülönbség, ami a városon belül van. Valószínűleg nem szívesen bicikliznek le a fenti lakótelepeken lakók a tengerhez.
Mi azért mentünk, hogy megnézzük a várat, amit alig találtunk meg, ugyanis egy árva tábla sem jelezte, hogy merre induljunk. Aztán amikor végre megtaláltuk, a látvány mindenért kárpótolt bennünket. 

2010. augusztus 17., kedd

Esküvő

Lassan két hónapja nem írtam semmit. Pedig lett volna miről, de a nagy jövés-menésben nehéz lett volna egy-két nyugodt órát eltölteni a gép mellett. Ha pedig nincs időm arra, hogy "egy levegővétellel" megírjam az éppen aktuális bejegyzést, akkor általában úgy érzem, hogy inkább megvárom, amíg nyugodtan végig tudom gondolni a lejegyzendőket, és már a bejegyzéshez tartozó képek is fent vannak a gépemen. Most már minden a rendelkezésemre áll, úgyhogy szép lassan elkezdem pótolni a hiányzó láncszemeket.

Eseményekben gazdag nyár van mögöttünk. Szinte az egész nyarat Szentgotthárdon töltöttük, miközben azért voltunk Horvátországban,  a Balatonon,  és múlt héten elkezdtük a bölcsibe szoktatást is, de erről majd írok bővebben egy-két hét múlva. 

Mindenekelőtt azonban álljon itt (és a galériában is) néhány kép a nyár legnagyobb és legörömtelibb eseményéről: Az Esküvőről. Röviden összefoglalva: szép szertartás, jó ételek/italok, szuper hangulat és hatalmas buli. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az eddigi legjobb esküvő volt, amin részt vehettem.





A két kedvencem az ilyenkor szokásos "beállított" képek közül.
Ha a Casablaca-t most forgatnák, akkor tuti, hogy a második kép alapján Niki kapná a női főszerepet Ingrid Bergman helyett :-))



Polgári esküvő


Kezdődik az ivászat ;-)



Egyszerű (-nek tűnik), és mégis nagyon szép és mutatós.




Átadás








Koszorúslányok gyöngye



Vacsorához készülünk




Örömszülők






A legnagyobb bulizó este tizenegyig tuti, hogy a Mazsi volt. Még az operett énekeseket is maga mögé utasította.