Kétévesek lettünk

Újra eltelt egy év és Luca már két éves. Sőt már el is múlt!

Meg is ünnepeltük a nagy eseményt, és mint a mesékben a lagzik, úgy nálunk a születésnapi mulatság tartott napokig.

Ünnepeltünk Szombathelyen, Szentgotthárdon, családdal és "bababarátokkal". Látszott a Mazsin, hogy nem teljesen érti, hogy mi is történik pontosan, de nagyon élvezte a nagy hajcihőt maga körül.

Nem beszélve a sok-sok ajándékról, amit kapott. Azóta is állandóan főzőcskézik a kis konyhájában, ami még hangot is ad, és amiben az én legnagyobb örömömre tegnap végre lemerült az elem.

Biciklis ülést is kaptunk, úgyhogy minden reggel bringával megyünk bölcsibe. Nagyon szeretjük!

Sajnos "boldog születésnapot" így magyarul írva nem árulnak :-((

Ez mondjuk Lucát a legkevésbé sem zavarta.

Az ágyra könyökölve csodálkozva szemlélte a szobát reggel, amikor felébredt. Még este feldíszítettük anyuval, hogy reggel már ez a látvány fogadja a kis ünnepeltünket.

Dédivel

Anyával



A kacsával

Keresztapával

Biciklis ülést szerelnek a srácok

Főzés hátizsákkal

Mamával

Egy héttel később a kis barátokkal ünnepeltünk. Két órát takarítottam előtte és egyet utána, de megérte :-))

Szentgotthárdon pedig csaptunk egy nagy "mérleg bulit". Egyszerre ünnepeltük a Mami, Bálint és Luca születésnapját.

Imádom, ahogy szeretik egymást!!

Krk

Balázsék esküvője után nagyjából egy héttel elutaztunk a három gyerekkel nyaralni. Izgultam, hogy egy kis apartmanba összezárva hogy fogjuk bírni, ha esetleg Luca nagyon korán feküdne/kelne, vagy sokat sírna éjszaka. Illetve Ő hogy fogja bírni, hogy a délutáni alvás alkalmával nem lesz az a megszokott csend körülötte. Szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult. Luca hamar felvette a mediterrán életritmust. Későn feküdt, normális időben ébredt, és a délutáni alvással sem volt gond.

Az apartmanház, ahol egy kis 3 szobás "lakásban" éltünk egy hétig.
Azért azt megállapítottuk, hogy legközelebb talán jobb lenne egy külön álló apartmant kivenni, távolabb a parttól. Ezzel valószínűleg jelentősen csökkenthetnénk a beszűrődő zaj erősségét.

Azt hiszem elmondhatjuk magunkról, hogy hihetetlenül szerencsések vagyunk, ami a gyerekeinket illeti. Álmomban sem gondoltam volna, hogy így és ilyen gyorsan el fogják egymást fogadni. Az már csak hab a tortán, hogy nemcsak egyszerűen elfogadják, hanem szeretik is egymást.

Amíg Bálint és Gábor búvárkodott, addig mi hárman általában besétáltunk a városba, és kavarogtunk a szűk utcákon. Nagyon szeretem ezeknek a kis keskeny sikátoroknak a hangulatát.

Strandolunk.
Első nap még (számomra) borzasztóan hideg volt a víz, de két nap hőség után már egyrészt pár fokkal melegebb lett, másrészt vágytunk is a hűsítő érzésre.

Természetesen mindent meg kell kóstolni...

...még a horvát kisfiú kekszeit is!

Szokásos esti séta.

Vacsira várva.

Vacsora után mindig fagyiztunk, és mindig ugyanott. Így aztán utolsó este  (honnan tudták, hogy többet nem jövünk?!) a "fagyis legények" kitettek magukért. Rittyentettek nekünk egy kismadarat fagyiból és tölcsérekből.

Hazafelé bementünk Rijekába. Hihetetlen az a szintkülönbség, ami a városon belül van. Valószínűleg nem szívesen bicikliznek le a fenti lakótelepeken lakók a tengerhez.

Mi azért mentünk, hogy megnézzük a várat, amit alig találtunk meg, ugyanis egy árva tábla sem jelezte, hogy merre induljunk. Aztán amikor végre megtaláltuk, a látvány mindenért kárpótolt bennünket.