2010. február 20., szombat

Az első lépések

A héten benne volt a levegőben, hogy talán nemsokára megtörténik...és úgy lett!!! :-)) Luca elindult. Önállóan. 
Az igazság az, hogy már nagyon vártam, de úgy igazán bele sem gondoltam, hogy milyen érzés lesz ez nekem. Nem gondoltam, hogy meg fogok hatódni. Pedig így lett. Amikor tegnap megtette az első lépéseket felém, az egyszerre volt hihetetlen, megható és természetes. És rövid :-)). 

Szerdán először hagyta, hogy csak az egyik kezét fogva körbesétáljunk a lakáson. Mentünk két kört, aztán csüccs. Nem volt tovább hajlandó így közlekedni. Aztán csütörtökön este a lefekvés előtti játék közben önállóan megállt a két lábán. Írtó büszke volt magára, diadalittasan nézett ránk, épp hogy csak a mellét nem veregette meg :-)). Tegnap reggel pedig miután segítettem neki felállni, megállt a két lábán, felmérte a kettőnk közötti távolságot, és elindult felém.

Amikor ma délben anyu beugrott ebédelni, mondtam Lucának, hogy mutassuk meg a mamának, hogy mit tudsz. És megmutatta. Aztán valahogy ráérzett arra, hogy álljon fel önállóan, és onnantól kezdve nem volt megállás. Legalább 20 percen keresztül állva kavart a lakásban, először csak közöttünk, aztán szépen bejárt minden helyiséget. És közben nagyokat sikongatott örömében :-))


 

Az első szárnycsapások.


  

  

  

... Már csúszósabb talajon is megy...


  

  

  
 

  

 



2010. február 15., hétfő

Babatorna

A szombathelyi Haladás pálya sportcsarnokában hétfő és csütörtök délelőttönként a babáké a terep. Gerendákból, padokból, szekrényekből,szőnyegekből, trambulinokból és egyéb tornaszerekből mindig más pályákat alakítanak ki a szervezők a gyerekeknek. Hetek óta készülök, hogy elviszem a Mazsit, de csak múlt hétfőn jutottunk el először, az egyébként 5 percre található programra. Annyira bejött a dolog, hogy biztosan felvesszük a rendszeres programjaink közé a babatornát!!


 

Ma így volt berendezve a terem (egyik fele)


  


  

Ez az egyik kedvencem...három kis domb és három kis alagút. Ahhoz persze, hogy Luca végigmenjen rajtuk nekem is komolyan be kell vetnem magam. Én megyek előre...el lehet képzelni, milyen látványt nyújtok, minimum röhejes... :-D


  

Hullahopp

  

Gergővel ma ismerkedtünk meg. Még a babkocsiban ült a Mazsó, amikor odajött és megsimogatta. 
Aztán többször kereszteztük egymás útját az egy óra alatt. Tündéri kiskrapek.


  


  

Szivacsok közt


  

Egy perc pihenés (ami komoly fennakadást okozott a pályán :-))



 



 

Catwalk

2010. február 6., szombat

Reklamáció...

...érkezett hozzám, hogy jó ideje nem frissítem a blogomat. Igaz, ami igaz régen írtam. Különösebb oka nincs a hallgatásnak, hacsak az nem, hogy nem történik velünk semmi különös. Ez persze nem jelenti azt, hogy unatkoznánk. SŐT!!! Változatlanul sokat jövünk-megyünk, és jól érezzük magunkat. Luca még mindig csak négykézláb mászik, vagy vezetteti magát, de önállóan még mindig nem jár még. Viszont tele van szeretettel, amit ki is mutat, és ez bizony sokszor csal könnyeket a szemembe, mert olyan megható, és jó, és szívmelengető érzés, amikor pl. csak úgy megsimogat, vagy az ölembe hajtja a fejét.


 

Kész NŐ!


  

Az egyik kedvenc helye.


  

 Már nemcsak leborítja a fakirakót (amit, ha előkerül én rakok ki napjában 10-15-ször,amíg meg nem unom és vissza nem teszem a polcra), hanem vissza is pakolja a darabjait a táblára.


 

A másik kedvenc helye.