...érkezett hozzám, hogy jó ideje nem frissítem a blogomat. Igaz, ami igaz régen írtam. Különösebb oka nincs a hallgatásnak, hacsak az nem, hogy nem történik velünk semmi különös. Ez persze nem jelenti azt, hogy unatkoznánk. SŐT!!! Változatlanul sokat jövünk-megyünk, és jól érezzük magunkat. Luca még mindig csak négykézláb mászik, vagy vezetteti magát, de önállóan még mindig nem jár még. Viszont tele van szeretettel, amit ki is mutat, és ez bizony sokszor csal könnyeket a szemembe, mert olyan megható, és jó, és szívmelengető érzés, amikor pl. csak úgy megsimogat, vagy az ölembe hajtja a fejét.
Kész NŐ!
Az egyik kedvenc helye.
Már nemcsak leborítja a fakirakót (amit, ha előkerül én rakok ki napjában 10-15-ször,amíg meg nem unom és vissza nem teszem a polcra), hanem vissza is pakolja a darabjait a táblára.
A másik kedvenc helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése