Kedves vendégek

Szürke téli délutánoktól félve néha hajlamos vagyok arra, hogy "agyonszervezzem" a heteinket. Ha egy adott héten a következő hétre gondolok, akkor mindig aggódok egy kicsit, hogy mit fogunk csinálni. Aztán minden áldott hét vasárnap estéjén, amikor számot vetek az elmúlt napok eseményeiről, kiderül, hogy állandóan jöttünk mentünk, vagy ha mi keveset is mozdultunk ki, akkor annak az volt az oka, hogy jöttek hozzánk szép számmal kedves barátok. Így volt ez a múlt héten is...

Luca nagyon-nagyon élvezi a társaságot. Ha meghallja a kaputelefon csörgését, már odaül az ajtóba, izgatottan mutogat és várja, hogy ki fog rajta belépni. Legjobban a gyerekeknek örül, pláne ha azok még ugrálnak is körülötte. Ez a kép akkor készült, amikor Éva barátnőm kislánya, Annuska, le-föl rohangálva a szobába szórakoztatta a Mazsolát.

 

 

 

Annuskával.

Én még ennyit és ennyire nevetni eddig nem láttam Lucát, mint akkor, amikor Annuska bohóckodott neki

Természetesen az idén is folytatódnak a baba-mama találkozóink...

 

 Sikerült a négy kis gézengúzt egyszerre leültetni.

Hozzáteszem, hogy érdemes lett volna rólunk, anyukákról is egy fotót készíteni, ahogy integetünk és ugrálunk a fényképezőgép mögött négyesben, csakhogy pár másodpercig ülve maradjanak a lurkók, és sikerüljön pár jó képet csinálni róluk.

Már csak hárman...

 

Ádám már külön utakon.

Bálint pedig Luca által vigasztalva...

És ebbe a kavalkádba csöppent bele Gada barátnőm két édes aranyos gyermekével Jankával és Barnival...

 

 

Közös esti DVD-zés.

 

Bár a képen nem látszik, de Lucus éppen annak örül, hogy Janka szórakoztatja.

 

És nemcsak szórakoztatja, hanem nagyon szereti is!

 

Valahogy így képzelem el a Mazsi jövendőbelijét :-))

 

Kezdődik a dögönyözés...

 

 

Azért Lucát sem kell félteni!

Még sok ilyen tartalmas hetet szeretnék! És ahogy végig gondolom a jövő hétre már lebeszélt programokat...háááát, nem kell attól félnem, hogy unatkozni fogunk!

Saját kézzel

Tavaly egy egész cipősdoboznyi mézeskalácsot és szárított narancsot kellett kidobnom, mert valamilyen bogár befészkelte magát közéjük. Mivel ezzel a karácsonyi díszeim jelentős része odaveszett, így az idén gondoskodni kellett az utánpótlásról. Szinte egész decemberben sütöttem, szárítottam, így a lakásban mindig nagyon finom karácsonyi illat volt.

Végül ilyen lett a fa.

Isteni illata van a sok mézeskalácstól és narancskarikától.

De nemcsak karácsonyfa díszeket készítettem.

 

Először azt gondoltam, hogy mindenkinek készítek valamilyen, ehhez hasonló szobadíszt. Végül ebből csak egy készült, mert...

...a Meskán rábukkantam olyan figurákra, amikbe egyből beleszerettem, és gondoltam megpróbálom magam is elkészíteni őket. Így az idén a (közelben lakó) barátok és rokonok végül ilyen kis "mézeskalácstündéreket" kaptak.

 

 

Kb. 30-40 kis figurát készítettem.

 

A lakás több pontjára is jutott belőlük.

Novemberben még úgy gondoltam, hogy sok ajándékot fogok horgolni. Végül csak egy lett belőle. Egy lovacska:

Természetesen ez sem teljesen saját ötlet. De teljesen más, mint a fotó, ami alapján készült.Leírás nem volt hozzá, úgyhogy magam próbáltam kitalálni, hogy mit hogyan csináljak. Nem tudnám megmondani, hogy hányszor bontottam vissza a már felében harmadában elkészült részeket, míg végül úgy éreztem, hogy így már jó lesz. Volt is olyan pont, amikor azt éreztem, hogy kész, feladom. Végül szerencsére volt bennem elég kitartás.

Karácsony

Talán a szokásosnál is jobban vártam idén az Ünnepeket. Bár Lucának nem ez volt az első karácsonya...

 

...azért olyan értelemben mégiscsak az első volt, hogy a tavalyiból jószerivel semmit nem fogott fel. Talán a fények egy kicsit felkeltették a figyelmét, de ennél többet nem jelentett számára az egész.

Az idén viszont már teljes értékű résztvevője volt a Mazsi az eseményeknek, és mondhatom,hogy kimondottan élvezte azokat. Nálunk töltöttük a Szentestét, és hogy időben elkészüljek, Luca anyunál volt 24-én...

...majd együtt jöttek át, amikor már kész voltam mindennel.

Nagyon más érzés volt így készülődni. Így, hogy van a Lucus. Sokkal jobb volt!!! Egész idő alatt az járt a fejemben, hogy mit fog szólni majd a Mazsola a fához, az ajándékokhoz, az ételekhez.

Tavaly libamájat sütöttem krumplisalátával, és akkor ez annyira "bejött", hogy úgy gondoltam, az idén is ez lesz az ünnepi menü. Most úgy gondolom, hogy ebből hagyományt teremtek. Jövőre is ezt fogok csinálni. Igazi ünnepi étel, és ráadásul nagyon finom. Lucának is nagyon ízlett. A krumplit eddig is nagyon szerette, de a máj mindent vitt. Olyannyira, hogy amikor két májfalat közé be akartam csempészni egy krumpli darabot, azt kiköpte :-)). Nem mondom...úri ízlése van a kisasszonynak.

 

 

 

Keresztszülőkkel.

Ami a karácsonyfá(ka)t illeti...Luca el van tőlük ragadtattva. Nagyon tetszik neki, bárhol látunk. Ha pedig beszélgetés közben elhangzik a karácsony szó, már mutat is a fára.

 

Labdázás Dórival.

 

Semmi kétség...ebből a gyerekből kézilabdás lesz! :-))

 

 

 

Jó buli ez a karácsony! Nemcsak jókat lehet enni, és szép fenyőfa van mindenhol, de még ajándékok is vannak szép számmal.

 

25-én az egyik reggeli program az volt, hogy megcumiztatta Lucus a babát, amit a Keriéktől kapott. :-)) 

 

Mamánál is voltunk. És ott még csillagszóró is volt! Nem semmi!!!

 

 Niki szüleinál folytatódott az eszem-iszom, dínom-dánom...

 

És pont az az Atya volt a TV-ben, aki megkeresztelte a Mazsit :-))

 

 

És megint egy csomag!

 

Vinuval, aki derekasan helytállt "gyerekpesztrálásba".

És hogy mit hozott a Jézuska Lucának? A teljesség igénye nélkül: babákat, cipőt, hálózsákot, harisnyát, étkészletet,  könyveket, és egy egész állatkertnyi "Schleich" állatkát.

Ami a felnőtteket illeti... a legnagyobb ajándék egy nagyon jó hír: 2010 augusztus 7-én koszorúslány lesz a Mazsi. Esküvőre megyünk!!! :-)))

Nekem pedig el kell gondolkodnom, hogy jövőre mit is mondok Lucusnak, ki hozza karácsonykor az ajándékokat és miért?! Van egy szűk évem arra, hogy ezt eldöntsem. Most egy "angyalos" verzió tűnik a legvalószínűbbnek.

De erről majd egy év múlva...