Saját kézzel

Tavaly egy egész cipősdoboznyi mézeskalácsot és szárított narancsot kellett kidobnom, mert valamilyen bogár befészkelte magát közéjük. Mivel ezzel a karácsonyi díszeim jelentős része odaveszett, így az idén gondoskodni kellett az utánpótlásról. Szinte egész decemberben sütöttem, szárítottam, így a lakásban mindig nagyon finom karácsonyi illat volt.

Végül ilyen lett a fa.

Isteni illata van a sok mézeskalácstól és narancskarikától.

De nemcsak karácsonyfa díszeket készítettem.

 

Először azt gondoltam, hogy mindenkinek készítek valamilyen, ehhez hasonló szobadíszt. Végül ebből csak egy készült, mert...

...a Meskán rábukkantam olyan figurákra, amikbe egyből beleszerettem, és gondoltam megpróbálom magam is elkészíteni őket. Így az idén a (közelben lakó) barátok és rokonok végül ilyen kis "mézeskalácstündéreket" kaptak.

 

 

Kb. 30-40 kis figurát készítettem.

 

A lakás több pontjára is jutott belőlük.

Novemberben még úgy gondoltam, hogy sok ajándékot fogok horgolni. Végül csak egy lett belőle. Egy lovacska:

Természetesen ez sem teljesen saját ötlet. De teljesen más, mint a fotó, ami alapján készült.Leírás nem volt hozzá, úgyhogy magam próbáltam kitalálni, hogy mit hogyan csináljak. Nem tudnám megmondani, hogy hányszor bontottam vissza a már felében harmadában elkészült részeket, míg végül úgy éreztem, hogy így már jó lesz. Volt is olyan pont, amikor azt éreztem, hogy kész, feladom. Végül szerencsére volt bennem elég kitartás.

Karácsony

Talán a szokásosnál is jobban vártam idén az Ünnepeket. Bár Lucának nem ez volt az első karácsonya...

 

...azért olyan értelemben mégiscsak az első volt, hogy a tavalyiból jószerivel semmit nem fogott fel. Talán a fények egy kicsit felkeltették a figyelmét, de ennél többet nem jelentett számára az egész.

Az idén viszont már teljes értékű résztvevője volt a Mazsi az eseményeknek, és mondhatom,hogy kimondottan élvezte azokat. Nálunk töltöttük a Szentestét, és hogy időben elkészüljek, Luca anyunál volt 24-én...

...majd együtt jöttek át, amikor már kész voltam mindennel.

Nagyon más érzés volt így készülődni. Így, hogy van a Lucus. Sokkal jobb volt!!! Egész idő alatt az járt a fejemben, hogy mit fog szólni majd a Mazsola a fához, az ajándékokhoz, az ételekhez.

Tavaly libamájat sütöttem krumplisalátával, és akkor ez annyira "bejött", hogy úgy gondoltam, az idén is ez lesz az ünnepi menü. Most úgy gondolom, hogy ebből hagyományt teremtek. Jövőre is ezt fogok csinálni. Igazi ünnepi étel, és ráadásul nagyon finom. Lucának is nagyon ízlett. A krumplit eddig is nagyon szerette, de a máj mindent vitt. Olyannyira, hogy amikor két májfalat közé be akartam csempészni egy krumpli darabot, azt kiköpte :-)). Nem mondom...úri ízlése van a kisasszonynak.

 

 

 

Keresztszülőkkel.

Ami a karácsonyfá(ka)t illeti...Luca el van tőlük ragadtattva. Nagyon tetszik neki, bárhol látunk. Ha pedig beszélgetés közben elhangzik a karácsony szó, már mutat is a fára.

 

Labdázás Dórival.

 

Semmi kétség...ebből a gyerekből kézilabdás lesz! :-))

 

 

 

Jó buli ez a karácsony! Nemcsak jókat lehet enni, és szép fenyőfa van mindenhol, de még ajándékok is vannak szép számmal.

 

25-én az egyik reggeli program az volt, hogy megcumiztatta Lucus a babát, amit a Keriéktől kapott. :-)) 

 

Mamánál is voltunk. És ott még csillagszóró is volt! Nem semmi!!!

 

 Niki szüleinál folytatódott az eszem-iszom, dínom-dánom...

 

És pont az az Atya volt a TV-ben, aki megkeresztelte a Mazsit :-))

 

 

És megint egy csomag!

 

Vinuval, aki derekasan helytállt "gyerekpesztrálásba".

És hogy mit hozott a Jézuska Lucának? A teljesség igénye nélkül: babákat, cipőt, hálózsákot, harisnyát, étkészletet,  könyveket, és egy egész állatkertnyi "Schleich" állatkát.

Ami a felnőtteket illeti... a legnagyobb ajándék egy nagyon jó hír: 2010 augusztus 7-én koszorúslány lesz a Mazsi. Esküvőre megyünk!!! :-)))

Nekem pedig el kell gondolkodnom, hogy jövőre mit is mondok Lucusnak, ki hozza karácsonykor az ajándékokat és miért?! Van egy szűk évem arra, hogy ezt eldöntsem. Most egy "angyalos" verzió tűnik a legvalószínűbbnek.

De erről majd egy év múlva...

Mi így nyolcan...

...most már hetek óta rendszeresen összejárunk. Azon kívül, hogy remek ez a kis társaság, arra is nagyon jó a babapartizás, hogy a hideg, szürke téli délutánokba egy kis változatosságot hoz.A gyerekek között csak egy-két hónap a különbség, ami szerintem különösen szerencsés mindenki szempontjából.
(balról: Bálint Lillával, Luca velem, Ádám Jucival és Réka Szilvivel)

 

 

 

Az, hogy éppen ki kinek az ölébe mászik fel, vagy ül bele, teljesen véletlenszerű és kiszámíthatatlan.Talán Bálint az egyetlen, aki azért inkább csak anyukájához bújik.

 

 

 

 

 

 

A sok-sok jó dolog mellett, a gyerekeknek biztosan az a legjobb, hogy mindenkinél más és más játékokkal találkoznak, ami számukra új. A "buli" végére komoly csatatér szokott kialakulni a szobákban :-))

Lilláéknál Luca kinézte magának ezt a nagyon kényelmes kanapét és legalább negyed órát azzal töltött, hogy ezen üldögélve nézelődött. Irtó nagylánynak szokta magát érezni attól, ha olyan ülőalkalmatosságon kap helyet, ahol egyébként a felnőttek szoktak ücsörögni, és ilyenkor nagyon elégedetten és büszkén nézelődik.

 

Közös uzsonna nálunk (már egy kicsit karácsonyi hangulatban).

 

Ezt a képet azért tettem fel, mert nem olyan régen lenyírtam Lucus haját elől, mert már a szemébe lógott, és ezen nagyon jól látszik, hogy mennyire ötletszerűre sikeredett a dolog. A család azt mondta, hogy többet nem nyúlhatok hozzá :-)). Nah, majd meglátjuk... :-D