Parkerdő

Tegnap Balázsék bográcsoztak a kertbe egy baráti családdal, így a szokásos séta helyett inkább csatlakoztunk hozzájuk délután.

Már az uzsonnát is kint fogyasztottuk el.

Bibike nagyon szereti Lucát, így mindenben lehetett rá számítani. Szívesen ölbe vette teáztatni, és...

...játszott is vele, amíg Lucc hagyta magát.

Köztudott, hogy nagyon-nagyon félek a kutyáktól, bár annál ahogy ezt gyerekkoromban előadtam sokkal jobb a helyzet. A kisebb kutyákhoz már oda merek menni, de a nagyobbaktól továbbra is tartok. Olyannyira, hogy a család kutyája miatt egy évben (eddig) max. kétszer vettem rá magamat, hogy kimenjek a kertbe.

Ő Mefi. Szerintem legalább 40-50 kg és ülő helyzetben is van vagy 1 méter. Nagyon jámbor, de tekintélyt parancsoló méretei miatt én tartom tőle a (legalább) 5 lépés távolságot.

Imád a kerti tavacskában megmártózni, bár ettől a család jelentős része frászt kap, főleg amikor utána lerázza magáról a vizet.

Luca szerencsére nem örökölte a szorongásomat, imádja a kutyákat, nagyokat sikít, ha meglátja őket.

Indulás előtt egy kis megnyugtató hintázás a kerti (kicsit roggyant) hintaszékben.

És végül a legújabb kedvenc kép. Gyönyörű!

Külön szoba

Luca külön szobát kapott, és úgy tűnik jól vette az akadályt. Vagyis azt, hogy apa és anya nem szuszog vele egy légtérben, sőt még egy ajtó (igaz csak harmonika) is rázáródik az alvások idejére.

A kiságy (és a betűk), amit hoztunk magunkkal. Valószínűleg jó érzés Lucusnak az ismerős ágyikó ezen az új helyen.

A szekrényt a lakással együtt kaptuk. Szerencsére, mert ebbe belefért az összes kis ruha.

Alakuló rendetlenség. Nem tehetek róla! Ez is jött velünk...

Ami engem illet, már nagyon vártam, hogy amikor Lucc alszik ne kelljen lábujjhegyen mászkálni, elfojtva köhögni, csendesen lapozni ha olvasok, stb... Jah, és nagyon jó érzés, hogy végre lehet egy kicsit nyugisan számítógépezni és megnézni egy filmet úgy, hogy esetleg halljam is, ne csak lássam. Igaz ez utóbbira még nem került sor (amióta megszületett a Mazsola nem láttam egy filmet sem), de maga a tudat, hogy most már bármikor lehet, jó érzés. Nem mintha nagy áldozat lenne lemondani a filmekről - mert olvasni viszont sokkal többet tudok, mint eddig - de azért néha hiányzik az a bizonyos kellemes kikapcsolódással járó bambulás :-))

Harmadik dimenzió

Kb. 2 hete ez a látvány fogadott egyik reggel:

Persze ez a csodás felemelkedés a "z-tengely" mentén nem egyik napról a másikra történt és azért annyira nem is lepett meg. Lucc már elötte egy-két héttel állandóan belém kapaszkodva húzta fel magát. Ezt a szokását azóta is megtartotta, ami azért nap végére már elég fárasztó tud lenni, nem beszélve arról, hogy közben majdnem letépi rólam a ruhát. És bár egyelőre még én vagyok neki az oszlop, amire a legtöbbször támaszkodik, azért azt már észrevette (szerencsére), hogy ugyanerre a célra megfelel az ágy vagy egy doboz is. Pláne, ha ez a doboz tele van kincsekkel :-)) !