Mézeskalácsozás

Kezdem megszokni, hogy csak fél lábon szökdécselhetek a járókeretem segítségével. Azt viszont nagyon nehéz nemhogy megszokni, hanem egyáltalán elviselni, hogy egyedül szinte semmire sem vagyok képes. Még jó, hogy a konyhaasztalhoz azért így is oda tudok ülni, akár hosszabb időre is, így az idén sem kellett lemondani a közös mézeskalács sütésről. Szerencsére. Mert kár lett volna kihagyni ezt az élményt. Az idén Bálint is kedvet kapott a közös sütkérezéshez, Bence pedig látva, hogy milyen jó a hangulat az asztal körül kisvártatva szintén csatlakozott hozzánk. Igazi karácsonyi hangulatom kerekedett, ahogy a négy gyerekkel az asztal körül gyúrtunk, nyújtottunk, szaggattunk, díszítettünk, és kóstoltunk. A finom illatok pedig szépen átjárták a házat, ezzel téve teljesen kerekké ezt az estét.

 Luca az oviból hazaérkezve még le sem vetkőzött, amikor kérdezte, hogy mikor csinálunk mézeskalácsot?

 Gyorsan neki is láttunk. A kicsik nagyon élvezték a saját nyújtófájukkal való simítgatást.

 Bence is csatlakozott.

 Györgyi mama formái nagy sikert arattak. 

 Annus néni a sütés kellős közepén állított be egy nagy tál csöröge fánkkal. Beteglátogatóba jött hozzám. Látszott rajta, hogy mennyire tetszik neki ez a családi sütés-főzés. Nekünk meg a csörögéje tetszett nagyon. Alig maradt belőle.

 Luca közel fél órán keresztül díszítgette különböző színű krémekkel, gyöngyökkel, színes darával mézeskalácslovát, majd rögtön utána elégedetten elfogyasztotta.

Sütés végére apa is hazaérkezett a munkából, és megbabusgatta az élményekben elfáradt legkisebbet.

Kényszerpihenő

Sárikával a kezemben sikerült egy hatalmasat vágódnom tíz nappal ezelőtt itthon. Szerencsére neki nem lett semmi baja, de én kórházban töltöttem egy hetet olyan rosszul estem. Boka, lábszár, sípcsont törés. Közel két órás műtét, csavarok a lábamban, hat hét fekvőgipsz. Lelki és fizikai hullámvasút.
Hál' Istennek most már itthon vagyok, és ez már önmagában sok pozitív energiát ad. Ahogy a közeli barátok, és távolabbi ismerősök segítőkészsége és együttérzése is. Rossz érzés ez a kiszolgáltatottság, és fenekestül forgatta fel az életünket, de szerencsére ilyen családban még a legnehezebb helyzetek is átvészelhetőek. A közeledő, eseménydús ünnepek talán le is rövidítik egy kicsit az egyelőre nagyon-nagyon hosszúnak tűnő hat hetet. És bár nem vagyok babonás, de azért már nem bánom, hogy hamarosan vége lesz a 2013-as évnek...

Az élet persze nem áll meg, jövünk-megyünk ha tehetjük (persze nem ebben a hat hétben), és képek is készülnek szép számmal:

Születésnap

Ennyi éves lett  a Mazsi, ahogy már egyébként egyáltalán nem hívjuk. Persze nem a napokban, hanem már lassan két hónapja. Csak egy kicsit jobban megcsúsztam a szokásosnál, már ami a beszámolót illeti...

Megint nagy szülinapi partit rittyentettünk neki. Volt tizenegy gyerek, ugyanennyi felnőtt, és mivel az időjárás idén egyáltalán nem volt hozzánk kegyes, így mind a huszonketten bent voltunk/buliztunk a házban. Ki-ki vérmérséklete szerint. 

Mi Gáborral nagyon elfáradtunk a végére, de megérte látni Lucán először a várakozás izgalmát, utána pedig az örömöt. 

Az ÖT éves nagylány

- o -

Az idén is elmentünk ebédelni szombaton (a gyerekzsúr vasárnap volt), mert ilyenkor nemcsak Lucának van szülinapja, hanem Ica maminak és Bálintnak is. Azóta is emlegetjük, ahogy az éhes Sárika kiabált a pincérnőnek, hogy: Néni! Ebéd!

- o -

Otthoni szieszta, két ünneplés között

- o -

És akkor a buli néhány emlékezetes pillanata:

A képen sajnos nem látszik Bence, pedig itt éppen ő szórakoztatja a nagyérdeműt néhány bűvészmutatvánnyal. Kapóra jött a tavalyi bűvésztrükkök iránti érdeklődés, mert a gyerekek tátott szájjal bámulták. Sőt még a szülők is.

Már pár nappal a szülinap előtt beszereztem egy-két arcfestéket. Azt tudtam, hogy Luca nagyon várja az arcfestést, de azt nem gondoltam, hogy mindenki ilyen lelkes lesz. Az összes kislányt ki kellett festeni.

 Táncolt az apraja és a nagyja is.

 Tánc után jöhetett egy kis virsli evés...

...majd pedig az elengedhetetlen torta.

A buli "number one" gyerekszáj mondása idén (Cz) Lucáé volt. A tortavágásnál: Az első szelet az ünnepelté a második az enyém!

Volt két olyan pontja a zsúrnak, amikor egy kicsit bevadult volna a gyereksereg, ha nem állunk elő valami ötlettel. Az első ilyen helyzetet a virslik és a torta mentették meg, a másodikat az általam dekupázsolt kavicsok. Ezekből válogathattak a kis vendégek, ha egy hideg-meleg eldugós-megkeresős játékban megtalálták az elrejtett kis valamit. (már nem emlékszem, hogy mit rejtettünk el)

A legkisebb vendég :-)

Véget ért a móka mára...