2013. december 9., hétfő

Kényszerpihenő

Sárikával a kezemben sikerült egy hatalmasat vágódnom tíz nappal ezelőtt itthon. Szerencsére neki nem lett semmi baja, de én kórházban töltöttem egy hetet olyan rosszul estem. Boka, lábszár, sípcsont törés. Közel két órás műtét, csavarok a lábamban, hat hét fekvőgipsz. Lelki és fizikai hullámvasút.
Hál' Istennek most már itthon vagyok, és ez már önmagában sok pozitív energiát ad. Ahogy a közeli barátok, és távolabbi ismerősök segítőkészsége és együttérzése is. Rossz érzés ez a kiszolgáltatottság, és fenekestül forgatta fel az életünket, de szerencsére ilyen családban még a legnehezebb helyzetek is átvészelhetőek. A közeledő, eseménydús ünnepek talán le is rövidítik egy kicsit az egyelőre nagyon-nagyon hosszúnak tűnő hat hetet. És bár nem vagyok babonás, de azért már nem bánom, hogy hamarosan vége lesz a 2013-as évnek...

Az élet persze nem áll meg, jövünk-megyünk ha tehetjük (persze nem ebben a hat hétben), és képek is készülnek szép számmal:







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése