Nusi (dédi) mama

- Hogy vagy mama?

- Köszönöm Ágikám, jobb lehetne rosszabb ne legyen! Nem panaszkodom...

Ez a párbeszéd játszódott le minden héten közöttünk mamával az elmúlt években. Aztán egyszer csak minden sokkal rosszabb lett. Egy esés, és a 87 éves test még talán fel is tudott volna épülni, de a lélek nem...

 Alig telt el három hónap papa halála után, és megint búcsúzunk. Elveszítettük Nusi mamát, a szombathelyi dédit.

Ez a blog elsősorban lányaimnak íródik, hogy ha majd egyszer felnőnek talán örülni fognak annak, hogy családi album képei mesélnek is nekik. Ezért is gondoltam, hogy még ha szomorú is a dédszülők elvesztése, írok róluk. Amikor majd olvassák ezt a bejegyzést, mindig gondoljanak arra, hogy mennyi örömet tudtak hozni a dédimama életébe. Mennyi mindennek tudott örülni mama, annak ellenére, hogy milyen küzdelmekkel teli élete volt. Azt az erőt, ami engem is átsegített életem nehéz szakaszain, biztos, hogy tőle örököltem. Köszönet érte, és sokminden másért is...

Tavasszal még labdáztak Lucával.

A kompótja elmaradhatatlan és verhetetlen volt.

Ahogy itt mama néz, az mindent elárul...