Luca és Sára: Vége van a nyárnak...

Bár az idő még emlékeztet egy kicsit a nyárra, az egyre korábban lemenő Nap és az ezzel együtt járó hűvös esték már jelzik a nyár végét. A beindult tanévről nem is beszélve!

Hetek óta halogatom a nyári beszámolót, mert olyan élménydús volt a szünet, hogy csak a fényképek átböngészése volt legalább másfél óra. Annyi felé mentünk és olyan sok vendégünk volt (hál' Istennek), hogy sem kedvem, sem pedig időm nem volt blogolni esténként. Most igyekszem pótolni restanciáimat, és a fényképek segítségével összefoglalni az elmúlt két hónap eseményeit.

Voltunk egy napos kirándulásokon, és egy hetes nyaraláson is. Jöttek barátok/rokonok rövidebb-hosszabb időre, és az egy hónapos száraz forró időnek köszönhetően rengeteget fürdőztünk. Luca ezeken felül még Szombathelyen, Sáskán, Budapesten és Miskolctapolcán is csavargott nélkülünk.

Rövidre zárva most már ezt a bevezetőt, soha rosszabb nyarunk ne legyen!!

VESZPRÉM

Látva, hogy Sárika mennyire megörül egy-egy könyvben, TV-ben, utcán látott állatnak, elérkezettnek láttuk az időt egy állatkertezésre. Veszprém egy délutáni alvásnyira van tőlünk, és többször jártunk már ott, így nyár elején újra célba vettük a várost.

Sárika már a bejárat közelében látható tengerimalacoktól sikítófrászt kapott örömében. És bár a későbbiekben a hinták meg a csúszdák már jobban érdekelték, így is jó emlék maradt az első közös állatkertezés. (legalábbis nekem :-))

Gréta

Az idén kétszer egy napra áthívtuk a szomszéd Grétit hozzánk. Ehhez ugyan nem kellett elmennünk sehová, mégis a két lánynak élményszámba ment ez a két nap, ami egy kicsit más lett attól, hogy Gréta egész nap velünk volt, nemcsak egy-két órát. Nekem kimondottan könnyebb volt így, mert nagyon jól el tudtak együtt játszani. Csak a délutáni alvás kimaradása jelentett egy kis problémát Lucánál, de miután átesett a holtponton mindenki fellélegezhetett :-)

Alsópáhok

Ez volt "A családi nyaralás". És Bobóország az idén sem hagyott minket cserben. Olyan gazdag étel és program kínálat volt, hogy rengeteg élménnyel és egy kis súlyfelesleggel tértünk haza.

Már a csomagolásnál gondoltam arra, hogy milyen klassz homokozó van itt, így betettem egy-két plusz nadrágot/szoknyát. A megérzéseim nem csaltak, mert annyira szerettek a homokozóban tanyázni a lányok, hogy szükség volt váltóruhára bőven. Még szerencse, hogy a nyári kis ruhák nem foglalnak el sok helyet.

Strandolásra készen

Györgyi mama idén is velünk tartott.

Megyünk reggelizni

Reggeli után az oviban minden délelőtt lehetett kézműveskedni. Az itt készült kincseket természetesen hazahoztuk. Egyik-másik még a falra is kikerült.

Csillogós lilás-rózsaszínes pillangó henna készül a strandon

Az idén elmentünk családostól éjszakai túrázni. Bár Luca egy kicsit nehezen vette a közel egy órás gyalogolást a sötétben, a vicces feladatok, és Gábor nyaka átsegítették a holtpontokon. Ami engem illett, már azért megérte elmenni, hogy láthattam Gábor polip mozgását az egyik állomáson :-)

Másnap reggel izgatottan várunk az eredményhirdetésre.

Harmadikak lettünk!!!

Az idén Luca már egyáltalán nem félt Bobótól, sőt nagyon várta minden nap, hogy találkozhasson vele. Még rajzolt is neki, ami természetesen bekerült Bobó virágos kertésznadrágjának a zsebébe.

Sárika kezdetben tartott Bobótól, de ahogy teltek a napok, úgy lett egyre bátrabb, a végén pedig már simogatta és csiklandozta is. Amikor pedig meglátta, akkor mindig hangosan kiabálta, hogy BOBÓÓÓÓ!

Sárika Kedvenc időtöltései közé tartozott a babázás, a bölcsis játékok kipróbálása és a játszóházazás. Ez utóbbit mondjuk mindannyian nagyon kedveltük.

Sárikának nem jelent gondot az ismerkedés, de Luca azért sokkal visszafogottabb. Nehezen barátkozik idegen helyen, ismeretlen gyerekekkel. Az idén ebben is történt előre lépés. Szerezett (ha nem is egy életre szólóan) barátokat.

Igen, itt még bábszínház is van. Tényleg mindenre gondolnak a programszervezők. Sárika először nem is értette, hogy mi is ez, aztán majd kiugrott a bőréből annyira tetszett neki. Persze neki még hosszú a fél órás műsor, úgyhogy meg is pihent egy vadidegen kislány hasán közben.

Még az utoló délelőttre is maradt kipróbálásra váró lehetőség. Gokartoztunk egyet mindannyian.

Ilyen tuti jó volt a nyaralás!

ÁGIÉKKAL

Nyár elejétől kezdve nagyon vártam ezt a találkozást. Nem volt nap, hogy ne jutott volna eszembe, hogy az idén először nemcsak mi nyaralunk, hanem nálunk is fognak nyaralni barátaink. Amíg Gábor Bálinttal búvárkodott, addig én itthonra elhívtam Ági barátnőmet a családjával.

A lányok úgy ráhangolódtak első pillanattól kezdve egymásra, mintha régen látott unokatesók lennének, nem pedig szinte ismeretlenek egymás számára. Dana és Luca azt hiszem már ki is volt éhezve így nyár vége felé a kislánytársaságra, ettől aztán még könnyebben ment a közös játék. Luca Dodókával is nagyon kedves volt, Dorka pedig szemmel láthatóan nagyon szívébe zárta Lucát. Olyan jó volt látni, hogy milyen kedves Luca vele.

Ami pedig minket felnőtteket illet: idejét sem tudom, hogy mikor éjszakáztam (és iszogattam) ennyit utoljára. Olyan jó volt, hogy este tíz után, amikor lefektettük a gyerekeket, kiültünk a teraszra zsíroskenyerezni, unicumozni, borozni, sörözni, és főleg: beszélgetni! Egy kicsit megint egyetemistának éreztem magam. Persze a rövid alvást követő reggeli fél hetes kelések nem estek annyira jól, mégis olyan jól sikerültek ezek az esték, hogy érdemes volt lefaragni értük az alvásból pár órát!!

Már az első fél órában táncra perdült a gyereksereg.

Közös fürdőzés. Kicsik szigorúan csak a partról figyelhették a nagymedencés eseményeket.

Őrségi kiruccanás

Fagyizás a nagy fürdős nap után.

Gyerekek mellett kötelező: palacsintázás.

Krisz egy szem férfiként tartotta a frontot.

Várkerti játszóterezés. Dorka éppen elaludni próbál a paraván mögött.

Tóparti homokozás.

A kertet a gyerekek is nagyon kihasználták. Volt bújócskázás, futóverseny, kutyázás, traktorozás, társasjátékozás. Minden, mi (gyermek) szem-szájnak ingere!

Bevállalnám újra és újra ezt a pár napot. Akár a dupláját is! Simán!!

RAJCSI

Ha csak egy rövidke napra is, végre ellátogatott hozzánk Rajcsi. Sárika első pillanattól kezdve szimpatizált vele, Lucának most is egy kicsit több idő kellett az oldódáshoz. Én pedig végre kártyázhattam vele megint egy jót :-)