Bár már január van, még a tavalyi év bejegyzéseihez kívánkozik egy utolsó. Egy karácsonyi. Mert ezt nem lehet kihagyni! Olyan szép, jó, emlékezetes és meghitt volt. Pont olyan, amilyet szerettem volna...
Anyunál kezdtünk, 22-én, mert másnap már utazott is Újfaluba, hogy mamáék se legyenek egyedül szenteste. (egyetlen szívfájdalmam, most már évek óta így karácsony környékén, hogy nem tudunk elutazni ilyenkor Újfaluba). Aztán 24-én Szentgotthárdon is jártak az angyalok, sőt Balázsék személyében 26-án is. Luca nem is pontosan értette, hogy is van ez...
Olyan nagyon irigylésre méltó a gyerekek álomvilága; ahogy várják és hiszik a mikulást, a Jézuskát, az angyalokat. És közben kérdeznek. De olyanokat, hogy sokszor hirtelen azt sem tudom, mit válaszoljak, hogy hihető maradjon a karácsonyi rege. És vannak nagyon aranyos kérdések, mint például...a Jézuska is ebédel? ; van autója a Jézuskának? (ilyet biztosan nem kérdeztek száz évvel ezelőtt a gyerekek :) ) ; hogy lehet, hogy nálunk ma is jártak az angyalok? (ez volt 26-án, amikor Balázsék is voltak nálunk, és amíg Luca fent játszott, újra ajándékokkal telt meg a fa alja.
A sok szép ajándék mellett nekem az volt a legnagyobb ajándék, hogy láthattam Lucuskám arcán azt a várakozással, teli örömöt, amikor ki-ki kukucskált a konyhából a nappaliba, amikor a karácsonyi ebéd után ügyesen odavarázsoltuk az ajándékokat a karácsonyfa alá. Ilyet csakis egy kisgyerek arcán lehet látni, és ebben olyan sok minden benne van; izgalom, kíváncsiság, öröm és a karácsonyi álomvilág...
Karácsonyi lufizás korhatárra való tekintet nélkül.
Karácsony reggeli X-Factor.
Megéheztek a kis rénszarvasok.
Csak csajok.
A legszebb asztaldísz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése