Nem véletlen a csupa nagybetű, mert ezt a találkozást régóta vártuk és próbáltuk összehozni mi anyukák, Lucáinkról nem is beszélve. Ceglédy Lucáról már többször írtam a blogban. Neve egyet jelent még mindig, nagy örömömre, az igazi, felejthetetlen barátnővel.
Pénteken került sor végre a találkozásra, de már egész héten téma volt, hogy "Mikor jönnek a (C)Lucáék?" és "Ezt majd megmutatom a (C)Lucának!" és még "Ha majd a (C)Luca itt lesz..."
Amikor aztán meglátták egymást (emlékeim szerint valamikor kora ősszel találkoztak utoljára), akkor először azért meg voltak egy kicsit illetődve, de ez nem tartott sokáig. Hamar feloldódtak,ahogy ez várható is volt, és ott folytatták, ahol anno abbahagyták, azaz az önfeledt játéknál.
Vidám Gyönyörűségeink
Puszpusz
Még egy kis játszóterezés is belefért, bár Lucám itt már szétesőben volt a fáradtságtól.
Nem utolsó sorban nagy piros pont a kistestvéreknek, Sárának és Bálintkának, hogy végig asszisztálták nővérkéik vidám happeningét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése