Megint jönnek azok a fránya fogak, és ahogy ez lenni szokott sajnos nem zökkenőmentes a dolog. Nyűgös(ebb) nappalok, sírós éjszakák. És még hány ilyen lesz...
Nem rémlik, hogy az első két fog kibújása ennyire megviselt volna minket. Nem járt ilyen sok sírással, fájdalommal. Gondolom, hogy a múlt heti lázas betegség sem volt független a fogzástól, és rá is tett egy lapáttal Lucc közérzetére.
Tegnap este is sírdogálással kezdődött. Mit tehet ilyenkor egy anya és egy (leendő) keresztanya?! Mindent bevet, hogy a Mazsola figyelmét elterelje a fájdalomról.
Próbálkoztunk teával,
plédben lóbálással,
de sajnos tegnap éppen egyik sem jött be. Csak akkor volt nyugodt, ha ölbe vettük. És persze hogy ölbe vettük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése