Nekem már Lucánál is szívügyem volt a keresztelő. Én magam még mindig nem vagyok (sajnos) megkeresztelkedve, de talán pont ezért is tartottam fontosnak, hogy a gyerekeim életéből ez a szertartás ne maradjon ki. Persze nem kizárt, hogy idővel én is megkeresztelkedem, de felnőttként ezt a döntést már egy kicsit nehezebb meghozni...
Már egy éve folyamatosan napirenden volt Sárika keresztelője, de valahogy mindig tolódott az időpont ilyen-olyan okok miatt. Most, hogy már Gábor is leállamvizsgázott, nem vártunk tovább, és július 14-én, vasárnap, megtartottuk a keresztelőt.
Az, hogy Dóri lesz a keresztanya már akkor eldöntöttük, amikor még csak
terveztük, hogy majd valamikor Sárikát is megkereszteltetjük. Luca is
imádja Dórit, ami nem csoda, hiszen Dóri fantasztikusan el tud vele
játszani, és benne van mindenben, amit Luca kitalál. Biztos vagyok
benne, hogy Sárikával is nagyon meg fogják találni a közös hangot.
Az, hogy melyik egyházra essen a választás, már nem volt ennyire egyértelmű. Én kezdettől fogva inkább az evangélikusok felé hajlottam, mert Gábor evangélikus, és szimpatikusabb is nekem egy kicsit a kevésbé szigorú látásmódjuk. Viszont mindhárom testvér római katolikus. Nem részletezem tovább az előzményeket, a lényeg, hogy végül az evangélikusok mellett döntöttük, amit egy percre sem bántam meg.
Már az előzetes megbeszéléskor nagyon szimpatikusnak találtam a lelkésznőt, és azt is, ahogyan az evangélikusoknál zajlik egy keresztelő. Istentisztelettel kötik össze a szertartást, mert náluk ez nemcsak a családnak, hanem a gyülekezetnek is egy ünnep. És tényleg ünnep volt. Egy nagyon megható és szép ünnep.
