Bár újabb betegséghullám söpör(t) végig rajtunk, azért talán ebből most hamarabb ki tudunk keveredni, mint a téli végeláthatatlan sorozatból. Bízom ebben, márcsak azért is, mert itt van most már a jó idő, sokat vagyunk a szabadban. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy nehéz bekönyörögni az aprónépet esténként a házba, mert olyan jó lenne még egy kicsit hintázni, kavicsozni, biciklizni, barátnőzni, szomszédolni, stb....Így aztán később vacsorázunk, fürdünk, és fekszünk. Mire én is ágyba keveredek annyira fáradt vagyok, hogy nem bírok már blogolni, pedig volna mit írni, és képek is készültek szép számmal.
Itt van mindjárt az első, tavaszi terasz és kert rendezés után készült kép:
Az idei tavasz egyik nagy eseménye, hogy Luca megkapta élete első igazi biciklijét, amin egy szűk hét alatt meg is tanult menni. Egyedül elindul, hajtja és megáll, pótkerekek és segítség nélkül. Persze azért egy városi biciklizésnek még nem mernék nekivágni, mert a váratlan helyzetekben még megijed. De már ez az idő sincs messze.
Szombathely
Gábor diplomaírását megkönnyítendő, elmentünk pár napra Györgyi mamához, ahol nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Luca szabályosan bezsongott a sok programtól. Jöttünk-mentünk, játszótereztünk,és rengeteg elmaradt találkozást pótoltunk.
Csajos pizsiparty a mamánál
Dórit mindenre rá lehet venni :-)
Néha nem bánnám, ha lenne még legalább két kezem
A szombathelyi Kalandvárosnak kezdünk állandó vendégei lenni. Hatalmas játszótér, tele jobbnál jobb játékokkal.
Persze beérjük kisebb játszóterekkel is, csak legyen kavics, hinta és csúszda.
Dédimamánál
Végre Lilikével és Nikivel is több időt tölthettünk
Anyáknapja
Szeretem ezt az ünnepet, mert egyrészt én magam is megköszönhetem anyukámnak, és a nagymamáimnak azt a sokmindent, amit kaptam tőlük, másrészt most már végig izgulhatom a saját gyerekeim készülődését is. Lucáék az oviban közel fél órás (!) műsorral készültek nekünk. És hogy meghatódtam-e? Hát persze. Mert jó dolog anyának lenni, és látni, hogy egyelőre két kis emberkének én vagyok (most még) a mindene. Sárika külön ajándékkal is meglepett minket ezen a napon. Elindult. És ezen Ő valószínűleg jobban meglepődött, mint mi, mert csak ment, ment, meg sem állt, és közben folyamatosan nevetett.
Luca szerencsés kislány, mert három nagymama is szereti. Sajnos a budapesti nagyi messze lakik ahhoz, hogy el tudjon ugorni egy fél órára, de persze neki is szóltak a versek és az énekek.
Mostanában a sok betegeskedés és utazgatás miatt csak ritkán jutunk el babaúszásra. De mindegy mennyi idő marad ki, mert vizet látni, de még inkább fürödni benne, maga a menyország.
