Keresztelő

Nekem már Lucánál is szívügyem volt a keresztelő. Én magam még mindig nem vagyok (sajnos) megkeresztelkedve, de talán pont ezért is tartottam fontosnak, hogy a gyerekeim életéből ez a szertartás ne maradjon ki. Persze nem kizárt, hogy idővel én is megkeresztelkedem, de felnőttként ezt a döntést már egy kicsit nehezebb meghozni...

Már egy éve folyamatosan napirenden volt Sárika keresztelője, de valahogy mindig tolódott az időpont ilyen-olyan okok miatt. Most, hogy már Gábor is leállamvizsgázott, nem vártunk tovább, és július 14-én, vasárnap, megtartottuk a keresztelőt.

Az, hogy Dóri lesz a keresztanya már akkor eldöntöttük, amikor még csak terveztük, hogy majd valamikor Sárikát is megkereszteltetjük. Luca is imádja Dórit, ami nem csoda, hiszen Dóri fantasztikusan el tud vele játszani, és benne van mindenben, amit Luca kitalál. Biztos vagyok benne, hogy Sárikával is nagyon meg fogják találni a közös hangot.

Az, hogy melyik egyházra essen a választás, már nem volt ennyire egyértelmű. Én kezdettől fogva inkább az evangélikusok felé hajlottam, mert Gábor evangélikus, és szimpatikusabb is nekem egy kicsit a kevésbé szigorú látásmódjuk. Viszont mindhárom testvér római katolikus. Nem részletezem tovább az előzményeket, a lényeg, hogy végül az evangélikusok mellett döntöttük, amit egy percre sem bántam meg. 

Már az előzetes megbeszéléskor nagyon szimpatikusnak találtam a lelkésznőt, és azt is, ahogyan az evangélikusoknál zajlik egy keresztelő. Istentisztelettel kötik össze a szertartást, mert náluk ez nemcsak a családnak, hanem a gyülekezetnek is egy ünnep. És tényleg ünnep volt. Egy nagyon megható és szép ünnep.

Early morning

Nyakunkon a kánikula, és szinte elviselhetetlen a hőség. Nálunk itt falun, amikor pitymallik, hihetlen zenebonával ébrednek a madarak (fél négy magasságában), iszonyú hangerővel szól az egy utcányira lévő harang (pontban reggel hatkor), és mivel a lakásban (is) uralkodó hőségen csak kitárt ablakokkal tudunk egy kicsit enyhíteni, így szó sem lehet reggel hétig történő henyélésről. Én még vissza is tudnék aludni, de a lányok a héten reggel negyed hat és negyed hét között keltek, és őket ilyenkor már lehetetlenség visszaaltatni. Nem kell mondanom, hogy mennyire örülünk ilyenkor...

De itt be is fejezem a panaszkodást, mert még mindig sokkal jobb a madarak csiripelésére ébredni, mint a 47-es villamos csengetésére, és könnyebb is átvészelni a hőséget egy családi házban, mint a város közepén. Arról nem is beszélve, hogy a teraszon lehet egy kis hűsítő fürdőt venni, a kertben pedig fáról cseresznyézni. Ráadásul apa is leállamvizsgázott (nem is akárhogy), úgyhogy újra lehet délutánonként és  hétvégenként családi programokat szervezni EGYÜTT!!! Hát kell ennél több?!

Gáspár beach

Ostromolják a nők Gábor-apát

Ha a fiúk unatkoznak...

Kitavaszodott

 Bár újabb betegséghullám söpör(t) végig rajtunk, azért talán ebből most hamarabb ki tudunk keveredni, mint a téli végeláthatatlan sorozatból. Bízom ebben, márcsak azért is, mert itt van most már a jó idő, sokat vagyunk a szabadban. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy nehéz bekönyörögni az aprónépet esténként a házba, mert olyan jó lenne még egy kicsit hintázni, kavicsozni, biciklizni, barátnőzni, szomszédolni, stb....Így aztán később vacsorázunk, fürdünk, és fekszünk. Mire én is ágyba keveredek annyira fáradt vagyok, hogy nem bírok már blogolni, pedig volna mit írni, és képek is készültek szép számmal. 

Itt van mindjárt az első, tavaszi terasz és kert rendezés után készült kép:

 Az idei tavasz egyik nagy eseménye, hogy Luca megkapta élete első igazi biciklijét, amin egy szűk hét alatt meg is tanult menni. Egyedül elindul, hajtja és megáll, pótkerekek és segítség nélkül. Persze azért egy városi biciklizésnek még nem mernék nekivágni, mert a váratlan helyzetekben még megijed. De már ez az idő sincs messze.

Szombathely

Gábor diplomaírását megkönnyítendő, elmentünk pár napra Györgyi mamához, ahol nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Luca szabályosan bezsongott a sok programtól. Jöttünk-mentünk, játszótereztünk,és rengeteg elmaradt találkozást pótoltunk.

 Csajos pizsiparty a mamánál

 

 Dórit mindenre rá lehet venni :-)

 Néha nem bánnám, ha lenne még legalább két kezem

 A szombathelyi Kalandvárosnak kezdünk állandó vendégei lenni. Hatalmas játszótér, tele jobbnál jobb játékokkal. 

 Persze beérjük kisebb játszóterekkel is, csak legyen kavics, hinta és csúszda.

 Dédimamánál

 Végre Lilikével és Nikivel is több időt tölthettünk

Anyáknapja 

Szeretem ezt az ünnepet, mert egyrészt én magam is megköszönhetem anyukámnak, és a nagymamáimnak azt a sokmindent, amit kaptam tőlük, másrészt most már végig izgulhatom a saját gyerekeim készülődését is. Lucáék az oviban közel fél órás (!) műsorral készültek nekünk. És hogy meghatódtam-e? Hát persze. Mert jó dolog anyának lenni, és látni, hogy egyelőre két kis emberkének én vagyok (most még) a mindene. Sárika külön ajándékkal is meglepett minket ezen a napon. Elindult. És ezen Ő valószínűleg jobban meglepődött, mint mi, mert csak ment, ment, meg sem állt, és közben folyamatosan nevetett.

Luca szerencsés kislány, mert három nagymama is szereti. Sajnos a budapesti nagyi messze lakik ahhoz, hogy el tudjon ugorni egy fél órára, de persze neki is szóltak a versek és az énekek.

 Mostanában a sok betegeskedés és utazgatás miatt csak ritkán jutunk el babaúszásra. De mindegy mennyi idő marad ki, mert vizet látni, de még inkább fürödni benne, maga a menyország.