Esküvő

Lassan két hónapja nem írtam semmit. Pedig lett volna miről, de a nagy jövés-menésben nehéz lett volna egy-két nyugodt órát eltölteni a gép mellett. Ha pedig nincs időm arra, hogy "egy levegővétellel" megírjam az éppen aktuális bejegyzést, akkor általában úgy érzem, hogy inkább megvárom, amíg nyugodtan végig tudom gondolni a lejegyzendőket, és már a bejegyzéshez tartozó képek is fent vannak a gépemen. Most már minden a rendelkezésemre áll, úgyhogy szép lassan elkezdem pótolni a hiányzó láncszemeket.

Eseményekben gazdag nyár van mögöttünk. Szinte az egész nyarat Szentgotthárdon töltöttük, miközben azért voltunk Horvátországban,  a Balatonon,  és múlt héten elkezdtük a bölcsibe szoktatást is, de erről majd írok bővebben egy-két hét múlva. 

Mindenekelőtt azonban álljon itt (és a galériában is) néhány kép a nyár legnagyobb és legörömtelibb eseményéről: Az Esküvőről. Röviden összefoglalva: szép szertartás, jó ételek/italok, szuper hangulat és hatalmas buli. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az eddigi legjobb esküvő volt, amin részt vehettem.

A két kedvencem az ilyenkor szokásos "beállított" képek közül.

Ha a Casablaca-t most forgatnák, akkor tuti, hogy a második kép alapján Niki kapná a női főszerepet Ingrid Bergman helyett :-))

Polgári esküvő

Kezdődik az ivászat ;-)

Egyszerű (-nek tűnik), és mégis nagyon szép és mutatós.

Átadás

Koszorúslányok gyöngye

Vacsorához készülünk

Örömszülők

A legnagyobb bulizó este tizenegyig tuti, hogy a Mazsi volt. Még az operett énekeseket is maga mögé utasította.

Toplice

 Sajnos úgy tűnik, hogy egyelőre hiába szeretném, nem tudok napra készebb lenni. Nem mintha nem történne semmi velünk, sőt...Nagyon mozgalmas napjaink vannak. Csak valahogy mostanában nehezebben ülök le a gép mellé.

Tegnap viszont sikerült egy olyan jó kis vasárnapi programot összehoznunk, ami arra sarkalt, hogy frissítsek végre megint egy kicsit a blogon. Toplicében (egy szlovéniai élményfürdőben) voltunk. És végre nemcsak magunkkal vittük a fényképezőgépet, hanem használtuk is.

Két Félisten :-))

Lucával igazságosan osztozunk rajtuk.

 Álomőrzők.

Mazsikám majdnem három órát durmolt a jó levegőn.

 

Csúszdák, amiket nem próbáltunk ki.

Életképek

 Emeleten lévő medence alulnézetből.

Aprónép

Mozgalmas hónapok...

...állnak mögöttünk. Ezért aztán nem is nagyon írtam az elmúlt hetekben szinte semmit. Mostantól igyekszem egy kicsit "napra készebben" vezetni a blogot, ha már egyszer (immár több, mint egy éve) belekezdtem.

Nem mentegetőzni akarok, de tényleg elfoglaltak voltunk az elmúlt pár hónapban...

Február második felében belevágtam végre a jogosítvány megszerzésébe. Kresz, rutin, forgalmi, elsősegély. És tegnap végre az utolsó vizsgát is letettem, így már csak a magyar bürokrácia útvesztőivel kell megbirkóznom, ami nem kisebb feladat, mint a jogosítványszerzés :-))  DE! Ez legalább nem jár már semmilyen izgalommal, legfeljebb egy kis türelem kell még hozzá.

Ami szabadidőnk maradt, azt szinte mind utazgatással töltöttük. Megjártuk Maglódot,Veszprémet és Szentgotthárdot többször is.

A veszprémi állatkert bejáratánál.
Luca az úton csak szűk egy órát aludt (a szokásos három helyett), úgyhogy egy kicsit még kómás volt az érkezésnél. Az állatok látványa aztán feledtette a kevés alvást.

Az állatsimogatóban az állatok egy kicsit nehezen bírták a kiképzést. Menekültek az őket üldöző gyerekek elől, így Bencének nem volt sok esélye, hogy megetethessen vagy megsimogathasson egyet közülük.

Lucuska szeret autókázni. Sokszor itthon is beleül az autósülésbe.

A járás már nagyon magabiztosan megy. Kb. március harmadik hetében engedte el végre a kezünket és kezdett önállóan menni.Utána két hétig ali tértem magamhoz az ámulattól, hogy az én kislányom két lábon jár. Napokig szokatlan volt az élmény, hogy pl. a konyhába nem négykézláb jelenik meg, hanem kisétál :-)

A játszóterezés pedig egyszerűen kihagyhatatlan.Kavicsozás, homokozás, hinta, csúszda, haverok, buli... Az elején nehezen ment, de mára teljesen hozzászoktam ahhoz, hogy ha játszótér a program, akkor a Mazsit nyakig koszosan fogom hazahozni.