Babatorna

A szombathelyi Haladás pálya sportcsarnokában hétfő és csütörtök délelőttönként a babáké a terep. Gerendákból, padokból, szekrényekből,szőnyegekből, trambulinokból és egyéb tornaszerekből mindig más pályákat alakítanak ki a szervezők a gyerekeknek. Hetek óta készülök, hogy elviszem a Mazsit, de csak múlt hétfőn jutottunk el először, az egyébként 5 percre található programra. Annyira bejött a dolog, hogy biztosan felvesszük a rendszeres programjaink közé a babatornát!!

 

Ma így volt berendezve a terem (egyik fele)

  

  

Ez az egyik kedvencem...három kis domb és három kis alagút. Ahhoz persze, hogy Luca végigmenjen rajtuk nekem is komolyan be kell vetnem magam. Én megyek előre...el lehet képzelni, milyen látványt nyújtok, minimum röhejes... :-D

  

Hullahopp

  

Gergővel ma ismerkedtünk meg. Még a babkocsiban ült a Mazsó, amikor odajött és megsimogatta. 

Aztán többször kereszteztük egymás útját az egy óra alatt. Tündéri kiskrapek.

  

  

Szivacsok közt

  

Egy perc pihenés (ami komoly fennakadást okozott a pályán :-))

 

 

Catwalk

Reklamáció...

...érkezett hozzám, hogy jó ideje nem frissítem a blogomat. Igaz, ami igaz régen írtam. Különösebb oka nincs a hallgatásnak, hacsak az nem, hogy nem történik velünk semmi különös. Ez persze nem jelenti azt, hogy unatkoznánk. SŐT!!! Változatlanul sokat jövünk-megyünk, és jól érezzük magunkat. Luca még mindig csak négykézláb mászik, vagy vezetteti magát, de önállóan még mindig nem jár még. Viszont tele van szeretettel, amit ki is mutat, és ez bizony sokszor csal könnyeket a szemembe, mert olyan megható, és jó, és szívmelengető érzés, amikor pl. csak úgy megsimogat, vagy az ölembe hajtja a fejét.

 

Kész NŐ!

  

Az egyik kedvenc helye.

  

 Már nemcsak leborítja a fakirakót (amit, ha előkerül én rakok ki napjában 10-15-ször,amíg meg nem unom és vissza nem teszem a polcra), hanem vissza is pakolja a darabjait a táblára.

 

A másik kedvenc helye.

Kedves vendégek

Szürke téli délutánoktól félve néha hajlamos vagyok arra, hogy "agyonszervezzem" a heteinket. Ha egy adott héten a következő hétre gondolok, akkor mindig aggódok egy kicsit, hogy mit fogunk csinálni. Aztán minden áldott hét vasárnap estéjén, amikor számot vetek az elmúlt napok eseményeiről, kiderül, hogy állandóan jöttünk mentünk, vagy ha mi keveset is mozdultunk ki, akkor annak az volt az oka, hogy jöttek hozzánk szép számmal kedves barátok. Így volt ez a múlt héten is...

Luca nagyon-nagyon élvezi a társaságot. Ha meghallja a kaputelefon csörgését, már odaül az ajtóba, izgatottan mutogat és várja, hogy ki fog rajta belépni. Legjobban a gyerekeknek örül, pláne ha azok még ugrálnak is körülötte. Ez a kép akkor készült, amikor Éva barátnőm kislánya, Annuska, le-föl rohangálva a szobába szórakoztatta a Mazsolát.

 

 

 

Annuskával.

Én még ennyit és ennyire nevetni eddig nem láttam Lucát, mint akkor, amikor Annuska bohóckodott neki

Természetesen az idén is folytatódnak a baba-mama találkozóink...

 

 Sikerült a négy kis gézengúzt egyszerre leültetni.

Hozzáteszem, hogy érdemes lett volna rólunk, anyukákról is egy fotót készíteni, ahogy integetünk és ugrálunk a fényképezőgép mögött négyesben, csakhogy pár másodpercig ülve maradjanak a lurkók, és sikerüljön pár jó képet csinálni róluk.

Már csak hárman...

 

Ádám már külön utakon.

Bálint pedig Luca által vigasztalva...

És ebbe a kavalkádba csöppent bele Gada barátnőm két édes aranyos gyermekével Jankával és Barnival...

 

 

Közös esti DVD-zés.

 

Bár a képen nem látszik, de Lucus éppen annak örül, hogy Janka szórakoztatja.

 

És nemcsak szórakoztatja, hanem nagyon szereti is!

 

Valahogy így képzelem el a Mazsi jövendőbelijét :-))

 

Kezdődik a dögönyözés...

 

 

Azért Lucát sem kell félteni!

Még sok ilyen tartalmas hetet szeretnék! És ahogy végig gondolom a jövő hétre már lebeszélt programokat...háááát, nem kell attól félnem, hogy unatkozni fogunk!