No de kire ütött ez a gyerek?!

A nagy kérdés minden családban...

Állítólag a lányok inkább az édesapjukra, a fiúk pedig az édesanyjukra szoktak hasonlítani. Ha végiggondolom, hogy a baráti körben született gyerekekre mennyire igaz ez, akkor azt kell mondanom, hogy szinte teljes mértékben.

Ennyire kicsi korban sokszor nehéz még állástfoglalni, de ha valaki ezt mégis megteszi, akkor nálunk is Andrisra szoktak voksolni a barátok és rokonok.

Kettőnk között ez úgy szokott lenni, hogy ha a Mazsola éppen édes, aranyos (szerencsére egyre többször), akkor mindkettőnk szeretné, ha azt mondhatná: tiszta én vagyok! Ám amikor a Mazsola elviselhetetlen és hisztis, akkor előszerettel mutogatunk a másikra, hogy : "a te véred" meg "tiszta anyja/apja ez a gyerek" :-D

Hasonlóság ide vagy oda tény, hogy Luca (egyelőre) leginkább a nagypapájára hasonlít.

A csapból is...

...Lucc folyik. Állandóan csörög a telefonom, mindenki Őt akarja. Bögrére, címlapra, plakátra. :-))).

(Köszi Andris az ötletet, jó móka :-)))

"Zeller-para"

Már amikor megvettem gondoltam, hogy ebből baj lesz. Ugyanis ki nem állhatom a zellert, még a szagát is utálom, de azzal a (csendes) felkiáltással, hogy ne fosszuk meg a gyereket semmi új íztől, mert attól, hogy valamit anyu/apu nem szeret még nem biztos, hogy a Mazsola sem fogja szeretni, vettem egy kisebb darabot Luccnak.

Még szerencse, hogy nagyon előrelátó voltam, így:
1. ma kivételesen csak egy napra főztem (mindig kettőre szoktam)

2. nem tettem bele húst (nehogy kárba vesszen, ha esetleg nem köll a gyeröknek a zeller :-))
3. volt itthon bolti bébi-étel.

Lucára nem lehet mondani, hogy válogatós lenne, mert szereti annyira a hasát, hogy még a számára kevésbé finom ételeket is legyűri, de ez a mai zeller főzelék, úgy látszik, még kevésbé finomnak sem volt nevezhető. Totálisan kiverte a biztosítékot. Így a főzelék a mosogatóban végezte, és az utolsó bébikonzervet feláldoztuk arra a nemes célra, hogy Luca ne maradjon éhes ma sem.

Huhh, el ne felejtsek egy-két biztonsági tartalék konzervet venni, mert a napokban fogjuk megkóstolni pl. a karfiolt, amellyel - a családi legenda szerint-leköptem az engem etetni próbáló drága anyukámat :-))