Berettyóújfalu az egyik legfontosabb helyszíne az életemnek. Nem létezhet nélküle nyári,- tavaszi-, őszinszünet,és karácsony sem. Gyerekkoromban minden nyáron heteket töltöttünk itt az unokatestvéreimmel és Balázzsal. Most, felnőtt fejjel nem is értem, hogy mamának hogy volt energiája hetekre bevállalni öt csintalan gyereket egyszerre minden évben. Szerencsére mindig megtette, és ezzel életreszóló élményeket, örömöket, emlékeket adott nekünk.
Lucával először februárban utaztam el Újfaluba, és azóta ez a mostani volt a harmadik látogatásunk. Szombathelyről mentünk, úgyhogy kicsit tartottam a hosszú úttól (reggel 9-kor indult a vonat és délután 5-re értünk oda), de azt kell mondjam, hogy a körülményekhez képest Lucus jól viselte a zötykölődést.
Ülünk a vonaton...
Lucát a dédszülőkön kívül egy hatalmas pók is várta, ami nagyon tetszett neki :-))
(Dédi) Papa szerint ezt a gyereket el kell lassan vinni borbélyhoz, mert hatalmasak a szempillái :-)
Jankával és Balázskával, akik egyébként az én unokatestvéreim, de korban sokkal közelebb állnak Lucához, mint hozzám.
Marcika és Luca a dédunokák/másodunokatestvérek.
Mamával.
Nah, ilyen se volt még...Dédunokák és dédszülők együtt :-))