Nem szeretem, ha egy ennyire kicsi gyereknél valami miatt kijelentik a szülők, hogy ez a gyerek nagyon tehetséges zenész lesz például vagy nagyon jó logikai érzéke lesz, mert mi van ha nem? És egyébként is, honnan lehet ezt ilyenkor tudni, lehet-e egyáltalán ezt ennyi idős korban már tudni?! Ezért aztán nem is szeretnék messzemenő következtetéseket levonni abból az aprócska tényből, hogy ha Lucus zenét vagy mondókát hall azonnal elkezd mozogni és a kis ujjaival meg csettinget is hozzá (persze hang nélkül). A környezetemben szinte minden kisgyerek valamilyen módon reagál a zenére, úgyhogy nem hiszem, hogy Lucusnál ezek a reakciók valamilyen különös zenei tehetségre utalnának. Persze egyáltalán nem bánnám, ha így lenne, de ez majd idővel kiderül.
A sok-sok dal és mondóka közül Luca érzékelhetően a Parasztkantátát szereti a legjobban. Szoktam neki énekelni egyedül, de anyuval kétszólamban is. Ahogy meghallja az első pár hangot, már felragyog a szeme és énekli is velünk. Valami hihetetlenül aranyos, ahogy a Mazsola beénekli a harmadik szólamot teljesen átszellemült pofival, és látszik rajta, hogy elégedett a végeredménnyel :-))
Egy-két hete meg tudja fújni a furulyát. Rém büszke magára ilyenkor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése