Nem sokkal Szombathelyre költözésünk után a játszótéren megismerkedtünk egy kismamával, Ettivel, és a kislányával, akit szintén Lucának hívnak. Aztán amíg jó idő volt és ők is, mi is jöttünk mentünk a városban nem találkoztunk pár hétig.
Az elmúlt hetekben viszont annyira szutyok idő volt, hogy sétálni is alig lehetett kimenni. Bár én a Lucus születése óta egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor volt olyan nap, hogy ne mentünk volna levegőre. Még a legnagyobb hófúvásban is kimentünk legalább egy órára. De akkor még csecsemő volt, most meg már kisgyerek, akinek egyre nagyobb a mozgás és társaság igénye, és hiába akarok vele több órát levegőzni, nehézkes a dolog, mert menni még nem tud, így kivenni nem lehet a babakocsiból, a kocsiban viszont csak rövid ideig marad nyugton.
Így aztán, hogy mégse legyünk állandóan kettesben a négy fal között, programokat kell szervezni. Járunk Ringatóra, ahol pár kismama ismerőssel elkezdtünk körforgásban egymáshoz járni hetente egyszer, és Ettiékkel is felvettük a kapcsolatot és összeeresztettük Lucáinkat :-)).
Nálunk...
Közös uzsonna.
Én Lucám tolja a Te Lucád :-))
(Beszélgetés közben egyébként tényleg sokszor elhangzik, hogy "én Lucám, te Lucád" )
Öröm egy ilyen pedáns vendég a háznál, aki mielőtt hazamegy még ki is takarít :-))
Vendégségben...
Lucák
Bababarát asztal. Könnyű felmászni rá.
Keksz nélkül nem élet az élet :-)
Mennyi mennyi játék!!
Apja lánya :-)
Csiribí, csiribá...
Éppen nyugodttá varázsolom a Mazsit a hintaszékben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése