Születésnap

Ennyi éves lett  a Mazsi, ahogy már egyébként egyáltalán nem hívjuk. Persze nem a napokban, hanem már lassan két hónapja. Csak egy kicsit jobban megcsúsztam a szokásosnál, már ami a beszámolót illeti...

Megint nagy szülinapi partit rittyentettünk neki. Volt tizenegy gyerek, ugyanennyi felnőtt, és mivel az időjárás idén egyáltalán nem volt hozzánk kegyes, így mind a huszonketten bent voltunk/buliztunk a házban. Ki-ki vérmérséklete szerint. 

Mi Gáborral nagyon elfáradtunk a végére, de megérte látni Lucán először a várakozás izgalmát, utána pedig az örömöt. 

Az ÖT éves nagylány

- o -

Az idén is elmentünk ebédelni szombaton (a gyerekzsúr vasárnap volt), mert ilyenkor nemcsak Lucának van szülinapja, hanem Ica maminak és Bálintnak is. Azóta is emlegetjük, ahogy az éhes Sárika kiabált a pincérnőnek, hogy: Néni! Ebéd!

- o -

Otthoni szieszta, két ünneplés között

- o -

És akkor a buli néhány emlékezetes pillanata:

A képen sajnos nem látszik Bence, pedig itt éppen ő szórakoztatja a nagyérdeműt néhány bűvészmutatvánnyal. Kapóra jött a tavalyi bűvésztrükkök iránti érdeklődés, mert a gyerekek tátott szájjal bámulták. Sőt még a szülők is.

Már pár nappal a szülinap előtt beszereztem egy-két arcfestéket. Azt tudtam, hogy Luca nagyon várja az arcfestést, de azt nem gondoltam, hogy mindenki ilyen lelkes lesz. Az összes kislányt ki kellett festeni.

 Táncolt az apraja és a nagyja is.

 Tánc után jöhetett egy kis virsli evés...

...majd pedig az elengedhetetlen torta.

A buli "number one" gyerekszáj mondása idén (Cz) Lucáé volt. A tortavágásnál: Az első szelet az ünnepelté a második az enyém!

Volt két olyan pontja a zsúrnak, amikor egy kicsit bevadult volna a gyereksereg, ha nem állunk elő valami ötlettel. Az első ilyen helyzetet a virslik és a torta mentették meg, a másodikat az általam dekupázsolt kavicsok. Ezekből válogathattak a kis vendégek, ha egy hideg-meleg eldugós-megkeresős játékban megtalálták az elrejtett kis valamit. (már nem emlékszem, hogy mit rejtettünk el)

A legkisebb vendég :-)

Véget ért a móka mára...