Az utóbbi években, amikor ellátogattunk Újfaluba, minden egyes alkalommal, amikor papától elbúcsúztam, megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy utoljára ölelhetem meg őt. Az idei öleléssel elkéstem, mert a tavaly októberi sajnos tényleg az utolsó volt...
Hiába tudtam/éreztem, hogy hamarosan örökre el kell búcsúznom Tőle, akkor is nehéz.
Vigasztal a sok-sok szép emlék, amit gyerekkorom óta gyűjtögetek a szívemben. Soha nem fogom elfelejteni a közös berettyóújfalusi és balatoni nyaralásokat, a humorát, a kaláber partikat, a kórházi strandot, a Keleti Főcsatornát, a szüretelést, a piros mogyorós étcsokit, az ötszázast, amivel titokban kisegített bulizós tinédzser koromban, a példát amit mutatott azzal, hogy szinte élete végéig tanult és olvasott.
Nyugodj békében Papa!
Az utolsó közös kép
Részvétem! Puszi Nektek!
VálaszTörlés