Györgyi mama 60. születésnapja

Május 20-át az idén különösen nagy izgalommal vártuk, mert Anyu idén 60 éves lett. Szerettük volna emlékezetessé tenni ezt a napot. Amikor az ötvenedik születésnapot ünnepeltük, akkor meglepetés partit szerveztünk, de ezt most több ok miatt nem szerettük volna megismételni. Egyrészt, mert ezt már egyszer "ellőttük", másrészt mert kis gyerekekkel ez egyáltalán nem lett volna egyszerű, és nem utolsósorban Niki a finisben van Lilikével. 

Így aztán úgy döntöttünk, hogy szűk családi körben ünnepelünk, de "odavarázsoljuk" Anyunak azokat az embereket, akik szeretik Őt. Már márciusban elkezdtem telefonálgatni rokonoknak, barátoknak, hogy írjanak Anyunak ebből az alkalomból egy levelet. Jöttek is a levelek szép számmal, amiket összegyűjtöttünk, és egy szép mappában lefűzve adtunk át Anyunak a nagy napon. Nagyon nagy volt a meglepetés aztán az öröm és meghatottság, amikor végiglapozta az albumot és látta, hogy az ország minden pontjából jöttek levelek. Még nem számoltam utána, de kb. ötven rokon és barát küldte el gondolatait, emlékeit, jókívánságait.

 Az a bizonyos album

 És a meghatottság könnyei

 Persze volt torta és a gyertyák elfújásához segítség is.

Gondolkodom tehát vagyok

Ez a szem már kék marad :-)

Apával

Keriékkel

Mama (most még, de már nem sokáig) legkisebb unokájával

Alapállapot

A végén még egy kis gyurmázás is belefért.

Sára harmadik hónapja

Sára baba holnap betölti életének harmadik hónapját. Nagyon sok változáson ment át az elmúlt hónapban. Egyre nyitottabb az őt körül vevő világra. Ha valaki odahajol hozzá, keze lába el kezd járni örömében, nagy mosolyokat dobál, és dumál. Nem győzöm dicsérni, mert tényleg nagyon-nagyon jó baba. éjszakánként is csak egyszer kel (kb. 3-4 között), és egy rövid szopi után alszik is vissza. Sőt a múlt héten kétszer is reggel fél hatig aludt (este 9-től). Napközben sincs vele semmi baj, tényleg öröm Vele együtt lenni!

Sárika mindenki társaságáért hálás. Itt éppen a babával beszélget.

Kati barátnőmék is meglátogattak minket egy pár hete, neki köszönhetem a következő fotókat (kivéve az utolsót :-D)

 Gyönyörűségem

(ez most a kedvenc képem)

Úgy vélem van némi hasonlóság :-)))

Orgona ága

Múlt héten megvolt Luca első ovis anyák napi műsora. Szegény kicsit betegen, de annál lelkesebben készült a nagy eseményre. Egy ideig énekelgette otthon velem az Orgona ágát, de aztán egyik nap azt mondta amikor belekezdtem, hogy ezt nem-nem...ezt nem szabad itthon énekelnünk, mert Marika néni azt mondta, hogy ez meglepetés lesz. Már akkor könnybe lábadt a szemem...és ez az igazi előadás alatt kisebb sírásba ment át. Nagyon megható volt, ahogy az én Kislányom kezében szorongatva a szegfűt és a nekem szánt ajándékot (gipszből kiöntött kézlenyomatát) szavalta és énekelte az elmúlt hetekben megtanult verseket és énekeket.