2010. augusztus 31., kedd

Krk


Balázsék esküvője után nagyjából egy héttel elutaztunk a három gyerekkel nyaralni. Izgultam, hogy egy kis apartmanba összezárva hogy fogjuk bírni, ha esetleg Luca nagyon korán feküdne/kelne, vagy sokat sírna éjszaka. Illetve Ő hogy fogja bírni, hogy a délutáni alvás alkalmával nem lesz az a megszokott csend körülötte. Szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult. Luca hamar felvette a mediterrán életritmust. Későn feküdt, normális időben ébredt, és a délutáni alvással sem volt gond.



Az apartmanház, ahol egy kis 3 szobás "lakásban" éltünk egy hétig.
Azért azt megállapítottuk, hogy legközelebb talán jobb lenne egy külön álló apartmant kivenni, távolabb a parttól. Ezzel valószínűleg jelentősen csökkenthetnénk a beszűrődő zaj erősségét.





Azt hiszem elmondhatjuk magunkról, hogy hihetetlenül szerencsések vagyunk, ami a gyerekeinket illeti. Álmomban sem gondoltam volna, hogy így és ilyen gyorsan el fogják egymást fogadni. Az már csak hab a tortán, hogy nemcsak egyszerűen elfogadják, hanem szeretik is egymást.












Amíg Bálint és Gábor búvárkodott, addig mi hárman általában besétáltunk a városba, és kavarogtunk a szűk utcákon. Nagyon szeretem ezeknek a kis keskeny sikátoroknak a hangulatát.



Strandolunk.
Első nap még (számomra) borzasztóan hideg volt a víz, de két nap hőség után már egyrészt pár fokkal melegebb lett, másrészt vágytunk is a hűsítő érzésre.


Természetesen mindent meg kell kóstolni...


...még a horvát kisfiú kekszeit is!



Szokásos esti séta.



Vacsira várva.


Vacsora után mindig fagyiztunk, és mindig ugyanott. Így aztán utolsó este  (honnan tudták, hogy többet nem jövünk?!) a "fagyis legények" kitettek magukért. Rittyentettek nekünk egy kismadarat fagyiból és tölcsérekből.







Hazafelé bementünk Rijekába. Hihetetlen az a szintkülönbség, ami a városon belül van. Valószínűleg nem szívesen bicikliznek le a fenti lakótelepeken lakók a tengerhez.
Mi azért mentünk, hogy megnézzük a várat, amit alig találtunk meg, ugyanis egy árva tábla sem jelezte, hogy merre induljunk. Aztán amikor végre megtaláltuk, a látvány mindenért kárpótolt bennünket. 

2010. augusztus 17., kedd

Esküvő

Lassan két hónapja nem írtam semmit. Pedig lett volna miről, de a nagy jövés-menésben nehéz lett volna egy-két nyugodt órát eltölteni a gép mellett. Ha pedig nincs időm arra, hogy "egy levegővétellel" megírjam az éppen aktuális bejegyzést, akkor általában úgy érzem, hogy inkább megvárom, amíg nyugodtan végig tudom gondolni a lejegyzendőket, és már a bejegyzéshez tartozó képek is fent vannak a gépemen. Most már minden a rendelkezésemre áll, úgyhogy szép lassan elkezdem pótolni a hiányzó láncszemeket.

Eseményekben gazdag nyár van mögöttünk. Szinte az egész nyarat Szentgotthárdon töltöttük, miközben azért voltunk Horvátországban,  a Balatonon,  és múlt héten elkezdtük a bölcsibe szoktatást is, de erről majd írok bővebben egy-két hét múlva. 

Mindenekelőtt azonban álljon itt (és a galériában is) néhány kép a nyár legnagyobb és legörömtelibb eseményéről: Az Esküvőről. Röviden összefoglalva: szép szertartás, jó ételek/italok, szuper hangulat és hatalmas buli. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az eddigi legjobb esküvő volt, amin részt vehettem.





A két kedvencem az ilyenkor szokásos "beállított" képek közül.
Ha a Casablaca-t most forgatnák, akkor tuti, hogy a második kép alapján Niki kapná a női főszerepet Ingrid Bergman helyett :-))



Polgári esküvő


Kezdődik az ivászat ;-)



Egyszerű (-nek tűnik), és mégis nagyon szép és mutatós.




Átadás








Koszorúslányok gyöngye



Vacsorához készülünk




Örömszülők






A legnagyobb bulizó este tizenegyig tuti, hogy a Mazsi volt. Még az operett énekeseket is maga mögé utasította.

2010. június 28., hétfő

Toplice

 Sajnos úgy tűnik, hogy egyelőre hiába szeretném, nem tudok napra készebb lenni. Nem mintha nem történne semmi velünk, sőt...Nagyon mozgalmas napjaink vannak. Csak valahogy mostanában nehezebben ülök le a gép mellé.
Tegnap viszont sikerült egy olyan jó kis vasárnapi programot összehoznunk, ami arra sarkalt, hogy frissítsek végre megint egy kicsit a blogon. Toplicében (egy szlovéniai élményfürdőben) voltunk. És végre nemcsak magunkkal vittük a fényképezőgépet, hanem használtuk is.


Két Félisten :-))
Lucával igazságosan osztozunk rajtuk.




 Álomőrzők.
Mazsikám majdnem három órát durmolt a jó levegőn.



 



Csúszdák, amiket nem próbáltunk ki.










Életképek



 Emeleten lévő medence alulnézetből.




Aprónép