Már a legkisebbik is két éves lett. Ahogy az illik, reggel szép ruhát vettünk, és egész nap énekelgettük, hogy "ma van a szülinapop-pom-pom" . Luca ilyenkor legalább akkora, ha nem nagyobb, lázban ég egész nap, mint az ünnepelt. Sárika még annyira nem érti, hogy mi ez a nagy felhajtás, de nagyon szereti elfújni a gyertyákat a tortán, és már az ajándékoknak is kezd örülni. Rögtön ki is próbálta a család több tagján is a orvosos játékot, azóta is ragasztgatja a matricákat az állatkertes füzetbe, és nagyon szereti a bogyó és babócás étkészletét is. Szóval ezúttal sikerült olyan ajándékokkal meglepni, amik nem a sarokban végzik.
És hogy milyen is a két éves Sárika?
Először is: rendkívül szórakoztató!! Nagyon nagy a szókincse, sok éneket, mondókát ismer, sokat is beszél, bár amit mond, vagy mondani akar sokszor csak távolról emlékeztet az adott szóra, úgyhogy jókat "activity-zünk", mire kitaláljuk, hogy mit is akar mondani. Mentségére legyen monda, hogy elképesztően türelmesen ismételgeti akár tízszer is, azt amit nem értünk meg elsőre, másodikra, sokadikra. Egy- két kedves emlékeztető az utókornak:
hangyabob=egyedül
tibi abcajja=csiribiri zabszalma (ennek megfejtése több hét volt))
Naponta többször felkiált:
Nem....kaptam....vitamint!
vagy
Kiesett!!- és mutatja a felső fogát
vagy
Béja, a hentes tutyája!
Elkezdődött a dackorszak. Ennek megfelelően nagyon határozott NEEEM-ek röpködnek. Nem egyszerű újabban eljutni A-ból B-be sem, mert állandóan lecövekel valahol, és ha nincs kedve, akkor akár tíz percig sem haladunk egy centit sem. Nem izgatja az sem, ha azt mondom: gyere Sárika, mert anya elmegy. Jó, mondja, és integet is hozzá. Egy dologgal tudok egy kicsit ráijeszteni: ha eltűnök a szeme elől.
Nagyon szereti a gyerektársaságot. Luca ovistársait már névről ismeri, ölelgeti a gyerekeket a játszótéren, akik ettől néha meg is ijednek. Lucával egyik pillanatban visítva, csapkodva összevesznek, másik pillanatban egymás nyakába borulva ölelkeznek.Ha akar valamit, akkor azért úgy harcol, mint egy kis pulykakas. Kíváncsi vagyok hogy fogja venni a bölcsit. Mert már olyan nagy lány, hogy három hét múlva bölcsis lesz. Bizony, ez az idő is eljött...
Elképesztő energiái vannak, egész napos játék, több órás séta, játszóterezés után, ha hazaérünk még többször kéri: anya, kejgess! Imádja, ha dögönyözzük, és mi imádjuk dögönyözni. Jó vele lenni, öröm, ha megölel, ha futkározik körülöttünk, ha kacarászik. Ahogy Gábor mondta egyik nap: olyan jó, hogy gyereknevetés tölti be a házat!!
